Életlapok

Elvárások viszonzás nélkül

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2010. január 01.

Néha elolvasgatom az Index kezdőlapján kitett blogokat, és az egyik ilyen a Munkahelyi Terror. Imént azt olvastam, hogy elő akarták írni, hogy egy munkahelyen milyen legyen a viselet. Amikor még fiatalabb voltam, én sem voltam szívbajos, visszaszóltam a felettesnek, hogy ha már a hölgyeknek a cég ad egyenruhát, nekem viszont nem, mert kevés férfi dolgozik a cégnél, és a mosást sem fizetik, akkor miért járjak úgy, ahogy elvárják? Ahogyan régen az iskolában a köpeny kötelező volt, hogy mindenki egyen legyen, ne legyen megkülönböztetés, vagy épp a hely azt kívánja, megértem ezt a szigort, viszont amikor a munkahely ezt nem ellensúlyozza pl. ruhapénzzel, akkor milyen jogon vannak elvárásai?

Most csak a puszta tényen gondolkodtam: dolgozom valahol, ahol mondjuk kitalálják, hogy holnaptól mindenki öltöny és nyakkendő. De ehhez egy fillért nem tesznek hozzá, márpedig egy öltöny nem olcsó. Elvárás van, de viszont nyújtás nincs? Márpedig ez egy anyagi elvárás.

Erről az jutott eszembe, hogy amikor még számtech fősulira jártam (igen, Gábor Dénes) még 96-97 környékén (akkoriban még a Windows 95 volt a tuti, hogy mindenki el tudja helyezni), már elvárták, hogy legyen otthon számítógépünk a lecke elvégzésére! Amikor még a freemail is 97-98-ban indult és 33,6-os modemekkel tárcsáztunk némi internetet. A fősuli meg teljesen természetesnek vette, hogy majd van otthon gép, a tanár odaadta a lemezt és "nesze, csináld meg". Mintha azt ma elvárná egy suli, hogy vedd meg az AutoCAD-et otthonra saját zsebből és nem diáklicencen adnák oda, de ehhez semmilyen támogatást nem ad. (Akkor még nem voltak ilyen pár ezer forintos tanulói csomagok). Tehát elvárás az van. Persze ilyenkor mi a válasz a másik oldalról? Magadnak csinálod. Dobj az ölembe egy mázsás súlyt és majd kimászok alóla, ha nem bírom megemelni, de holnapra már tudni kell, képes leszek rá.

Egyszóval érdekes néha a munkaadó vagy a másik fél elvárása, aminek a teljesítése után semmi olyan viszonzás nincs, amiért igenis érdemes lenne megtenni. A mai felfogás az, hogy "nem kapsz két pofont, ha megcsinálod". Na igen, de mi van, ha az kapja aztán a két pofont, aki ezt mondta?

A bejegyzés trackback címe:

https://mykee.blog.hu/api/trackback/id/tr341638063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

antigocsi · http://emigrante.freeblog.hu/ 2010.01.02. 16:55:12

azért az öltönyös dologhoz annyit megjegyeznék, hogy aki olyan helyen dolgozok, ahol öltöny-nyakkendő van előírva, annak egyébként is van öltönye, hisz vszeg már az állásinterjúra is öltönyben ment el

mykee · http://www.facebook.com/mykeehu 2010.01.02. 18:48:02

Ebben egyetértek Veled, viszont mondok egy konkrétabb példát, ami jelenleg még csak elméleti szinten merült fel: a cégünk új irodaházba költözött, ahol a többi cégnél vannak nyakkendős, öltönyös emberek is. Felmerült a gondolat, hogy ha már ilyen helyen van a cég, előírhatná, hogy mit hordjunk?
Szerencsére konkrétan nem jött elő, de azért elgondolkodtatott a dolog.

SassyGurl 2010.03.30. 15:47:51

én is dolgoztam olyan helyen, ahol az "egyenruha" elvárhat volt, tojtak arra, hogy kevés a fizum, ettől függetlenül jelenjek meg a bizonyos egyenruhában...
hmmm... a mai helyzetben jobb nem visszaszólni.