Életlapok

Jó ez nekünk?

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2010. február 19.

Szólásszabadság. Már évszázados, ha nem évezredes dolog. Mindig jött a cenzúrázó hatalom, vagy esetenként a pénz, és meggátolta vagy épp engedélyezte az írások egy részét. Az ember megpróbált kitörni ebből és néha röplapokat, házilag készített megoldásokat adott ki, ha a szavát fel akarta emelni.

Aztán megjelent az internet, először a különböző hírcsoportok, majd fórumok és blogok... Jó ez nekünk? Bárki írhat bármit manapság, hiszen az információ tengerében tényleg el lehet bújni, és ahogy erre az oldalra sem látogat senki, ha nem tudja hol van, mégis előbb-utóbb rá lehet találni. Például a keresőkkel. De a sok szétesett oldalt hírportálok fogják egybe, idehaza például az Origo, Index, de vannak szakosodott lapok is. Terjed az online újságírás, hiszen nyomdába nem kell küldeni, és bármilyen vélemény két kattintással kitehető. A hozzá fűzött megjegyzések sokszor nem moderáltak, hiszen szólásszabadság van: aki olyat ír, ledegradálja magát még névtelenül is.

Csak a kérdés az, miért is jó ez? Hogy ebbe öljük az energiánkat, hogy mindenki csak ír és ír, ráadásul sokszor egyre igénytelenebbül. Manapság nem könyveket olvasunk, hanem weblapokat. Ehhez torzul az ízlésünk. De a könyvek között is (ahogyan anno panaszkodtak a sok ponyvaregényre) egyre kevesebb az, amit érdemes lenne elolvasni. Vagy nincs mondanivalója vagy olyanról szól, amiből 20+1 van az interneten.

Hígulunk. Manapság már az a menő, aki fél szavakkal írja, hogy: kúl, fasza, h, bammeg, mi a... és még sorolhatnám a csúnyábbnál gusztustalanabb beírásokat. Mivel ezt a statisztikáim szerint alig 1-2 ember olvassa el, inkább magamnak fogalmazom meg, mint amolyan költői kérdés. Vagy esetleg azért, hogy még ne felejtsem el a fogalmazást, ami már így is sajnos megkopott a sok weblaptól. Valahogyan ébren kell tartani a nyelvet és a gondolkodásomat. Persze: olvassak könyvet. Maximum klasszikust, ha lenne időm. De ha van, akkor is pár szusszanásnyi, amikor megnézem a híreket a weben, a legújabb szaftos botrányokat vagy éppen pár szóban tudok beszélgetni egy ismerősömmel, barátommal. Ördögi kör.

A bejegyzés trackback címe:

https://mykee.blog.hu/api/trackback/id/tr131774610

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.