Életlapok

Miért nem néznek a magyarok magyar filmet?

Gondolataim egy interjú nyomán

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2014. július 28.

Az imént a Facebookon lettem figyelmes a HVG egy riportjára, amit Pusztai Ferenccel készítettek a magyar filmgyártásról. A cikk érdekes, bár nagy részében arról szól, ki miért nem kap pénzt és hogy hogyan áll a mai filmipar, tehát kétharmada szakmázás.

Engem igazából nem ez érdekelt, hanem a cikk beharangozójában lévő kérdés, hogy vajon, miért nem néznek a magyarok magyar filmeket? Miért választják a külföldi produkciókat? Jöttek a válaszok s szép sorban a közösségi oldalon és minél jobban belelovalltam magam, annál inkább összeállt a kép és az, hogy a producerek sötétben tapogatóznak. Összeszedtem, hogy szerintem (mint néző) vajon mi lehet a valódi ok?

Először is a legfontosabb dolog: a magyar filmek közül szinte alig van szórakoztató. Volt pár érdekes próbálbozás, mint a Poligamy, és legutóbb a mozikban sikeres volt a Megdönteni Hajnal Tímeát, de sajnos nem ezek a filmek a mérvadók. Mintha a filmesek arra gyúrnának, hogy minél jobb drámákat, emberi sorsokat tudjanak bemutatni, komoly, elgondolkodtató, szűkebb rétegnek szóló mozikat gyártsanak. Mintha nem érdekelné őket a néző, csak a saját büszkeségük, előttük álló kihívásuk, hogy "vajon ezt is meg tudom csinálni?" Tehát mintha be akarnák mutatni az élet minden oldalát, szenvedését, és ezután hátradőlnek, hogy ez is megvan. Ők átugrottak esetleg egy feladatot. De hol a néző? Hát az vagy megnézi, vagy nem, esetleg egy szűk réteg elismerően bólint és hümmög: ejha!

Pedig a néző lenne az első! Hiszen filmet otthonra gyártani vagy a szakmának készíteni egy dolog, de ezzel mit is akarnak bizonyítani? Életútba, önéletrajzba akarják beleírni, hogy "én bezzeg komoly filmes vagyok"? Vicc. Ez olyan, mintha a színdarabot azért írnák, hogy a színészek és a kritika értékelje, a néző meg vagy beül vagy sem.

Ez a mondat főleg megragadott a cikkből: "Többek között ez az adósság az oka annak, hogy a magyar nézőket nem érdeklik a saját gyártású filmek." Hogy micsoda? Lassan azon gondolkodom, hogy kamerát és pár ismerőst ragadok és egy szimpla lakásban leforgatok egy helyzetkomikumokkal teletűzdelt filmet. Ugyanis ez volt a magyar film erőssége: a helyzeteken alapuló félreértések, vígjátékok. Emlékezzünk csak a Kabos és Latabár filmekre, de még akár operettekre is. De még a Liliomfit is szerintem sokan látták. Aztán elindultak a művészi filmek és egyszerűen eltűntek a tömegeket szórakoztató vígjátékok. Manapság persze voltak kísérletek erre, mint a Meseautó vagy a Hyppolit felújítások, az S.O.S. Szerelem vagy mondjuk a Magyar vándor, a Valami Amerika és a Zimmer Feri, de még a Made In Hungáriát is említhetném - de ezek szinte 3-5 évente jönnek ki és valahogy ezekben is inkább visszaüt a bús magyar szomorú kesergés, nem azok a jó 30-as évekbeli vígjátékok, ahol minden szájíz nélkül tudtunk szórakozni.

Tehát a kulcs az, hogy a nézőt szórakoztatni kellene, de nincs miből. Külföldön is a történetekre már nem annyira mennek rá, elsősorban a látvány viszi a pálmát. Gondoljunk a Transformers filmekre, ahol a kerettörténet még áll, de már tele vannak logikai buktatókkal. A néző mégis a látvány miatt ül be. Nem a 3D miatt, a látvány miatt. Itthon ilyen látványra vajmi kevés pénz jutna. Pedig vannak jó filmstúdióink, lásd a legújabb Herkules film. Viszont ha már látvány nincs, akkor a sztorikra kellene ráerősíteni. Ebben pedig jó a magyar: tele vagyunk Rejtő írásokkal, mégsem sikerült valóban átültetni ezeket, bár tény: nekem a Három testőr Afrikában többszöri nézésre már megpendített olvasói húrokat. De ha nem is nyúlunk Rejtőhöz, akkor is mennyiben lenne egy Kabos típusú filmet összehozni a napjainkban? Sőt: mennyibe lenne egy nem napjainkban játszódó filmet készíteni pl. a harmincas évek alapján? Alig kell két-három helyszín...

Tehát ahhoz kellene visszanyúlni a magyar filmiparnak, amiben a legjobbak vagyunk: a helyzetkomikumokhoz. A magyarok többsége azokat a filmeket szereti, ami a kifigurázza a sorsukat, az átlagemberek sorsát, amivel azonosulni tud, mégis mulattatja a vidám jelenet. Az Üvegtigris is ezért volt sikeres, mert bár túlzottan előtérbe tolta a tapló, bunkó stílust, mégis szórakoztató volt, mert sajnos ez van. De nem kell lemenni alpáriba sem, ha jó a történet. A Beugró tévéműsor sokáig azért volt sikeres, mert kifejezetten ez volt az alapja: helyzetek viccesen.

Tovább nem akarom ragozni. Ameddig a producerek sem értik, hogy nekünk készítsenek filmet, amiből nekik bevételük van, majd abból a pénzből csinálhatnak maguknak hobbifilmet, addig nem ül be a magyar a moziba. Legjobb példa Peter Jackson: régi álma volt a King Kong újraforgatása, de nem tudott belevágni. Készített pár szórakoztató filmet, majd elkészítette a Gyűrűk urát. Ezután már lett pénze, hogy elsősorban önmagának elkészítse a majomfilmet. Ahogy ő akarta, ahogy szerette volna, másodsorban a nézőknek. ha fordítva csinálta volna meg, ennyi nézettsége sem lett volna Kongnak. De még említhettem volna Clint Eastwooot, vagy a színészek közül Robin Williamset.

Tehát igen: a nézőért el kell kurvulni, tessék megerőszakolni magukat a producereknek és rendezőknek, hogy a nézőknek kell elsősorban filmet forgatni, aztán jöhetnek a művészi ambícióikkal. Magyar humor meg van, úgyhogy volna még bőven a hazai filmgyártásban.

 


 

Frissítés: a Facebookon persze jönnek a kommentek egymás után és a legjobb példa a meg nem értésre Dojcsár József véleménye, amit idéznék:

Sajnos a potenciális közönség nagy része ellustult és nem is tudja, mihez kezdjen olyan filmekkel, amiben nem lövöldöznek folyton vagy nem mondanak fél percenként valami szar poént. Amit többen hiányolnak ("a megfáradt munkás hazaér és rohadtul nem akarja azt látni, amit napközben lát"), arra pont ott van a TV. Egyébként miért kéne automatikusan minden filmmel kinyalni a potenciális közönség seggét? Mégis kinek a hibája, ha lusták gondolkodni? Miért kéne okvetlenül lemenni kutyába?
Másfelől a magyar filmet sokszor még mindig a "dicsőséges régmúlttal" próbálják népszerűsíteni, pedig Kabos, Keleti Márton, Várkonyi, stb. óta jó sok víz lefolyt a Dunán. Aki csak a TV-ben adott ismétléseket és 30-80 éves filmeket ismeri, attól hogy várják el, hogy értékelni tudja a kortárs alkotásokat? Ha folyamatosan visszarángatják az embereket a régmúltba, egyáltalán nem fog változni sem az érdeklődésük, sem a hozzáállásuk. Kicsit olyan ez, mint a "világhírű" magyar szinkron, amit mára erősen felhígítottak. Régen sem volt feltétlenül jobb. Amerikában vajon miért nem Chaplinhez vagy Griffithhez mérnek minden új filmet? Szerintem azért, mert elfogadják, hogy változnak az idők. Szóval mind a "közönség", mind pedig a filmeket előállító oldalon sok tennivaló van még, de legalább az újaktól nem kéne elvenni a nyilvánosságot és a fesztiválokra száműzni őket.

 

Ebből a hozzászólásból is kitűnik, hogy páran nem értik: a közönségnek készülnek a filmek, nem maguknak vagy a "társaságnak". Már nem a főiskolán vannak a filmesek, hogy a tanárjuknak akarnak bizonyítani. Erre az alábbi válaszom született végül:

Na itt van a gond. A pék is készíthet kenyeret magának és árulhatja kb. 20 embernek, de nem ettől lesz népszerű, hogy van benne minden olyan, amit csak a gazdagék tudnak megfizetni. Az emberek tehetnek arról, hogy nincs rá pénzük, ergo nincs meg a vevőköre? Tehát a filmeknél a közönség a hibás, hogy nem gondolkodnak, mert a fapados szórakoztatáshoz ott a tévé?
Akkor pont azzal érvelnék, amivel Ön is: a világ változik, igen és érdekes módon, "lemennek kutyába" a színészek, mert sorozatokban tűnnek fel, sőt: manapság a sorozatok egyre nagyobb nézőszámmal bírnak, mint a mozik. Tehát mire is van igény? Kinek az igényeit kell kiszolgálni?
Aztán lehet persze a szűk rétegnek mozit gyártani, de akkor ne legyen sírás, hogy nincs közönség. Igenis lehet nevelni könnyed szórakozással böfögés és taplóság nélkül is. És miért a 30-as évek Kabos filmjeit hozom fel én is? Mert az ilyen volt: káromkodás nélküli, taplóság és böfögés nélküli, ahol maximum az ittas ember jelent meg, az is sokszor a vidámság szimbolikájaként (kivéve persze a drámákban).
Tehát amit Ön ír, az pont az a szemlélet, ami ma a magyar filmiparra jellemző és pont a hasonló emberek nem értik, miért nem megy a magyar moziba.

(Ha lesz még érdekes pro és kontra a témában "odaát", azt megosztom itt is.)

A bejegyzés trackback címe:

https://mykee.blog.hu/api/trackback/id/tr156555331

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.