Életlapok

Egy képzelt riport önmagammal - 2. rész

A Sukitore sztori

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2017. október 04.

Üdvözlök minden kedves olvasót, folytatjuk a beszélgetést Halasi Miklóssal. A riport első részéből kiderült, miként indult az írói karriered, illetve hogyan készültek a versek. Már esett szó arról, hogy felnőtt irodalommal is foglalkozol, ezért előre szólok, hogy 18+-os tartalom következik, kizárólag felnőttek olvassák el ezt a riportot!

Szóval, hogy történhetett ez a stílusváltás? Hol kezdődött el?

Tehát akkor konkrétumokba is belemehetek? Rendben. Körülbelül 11-12 éves lehettem, amikor a női nem szexuálisan érdekelni kezdett. Ekkoriban érintett meg az első szerelem is, de valahol a két vonal elkülönült egymástól: az osztálytársnőimet nem tudtam aktusokban elképzelni, ellenben a nehezen elérhető (fél)meztelen női fotók annál inkább beindították a fantáziám. Ezért elég fiatalon meg tudtam különböztetni a két érzést: a vágyat és a szerelmet. Ahogyan a verseket is füzetekbe írtam, az erotikus szituációk is ilyen lapokra kerültek. Említettem a Denise füzeteket, amelyekből hiányoztak az ilyen helyzetek, ezért amolyan pótlásképp csak ezeket a részeket írtam meg. Férfi vagyok, ezért a vizualitás nagy szerepet játszott abban, hogy rajzokat készítettem a sztorik mellé.

De hogyan tudtál rajzolni, ha még nem láttál előtte meztelen női testet és tapasztalatod sem lehetett ilyen fiatalon?

Egyszerű: 14-15 éves voltam a rendszerváltáskor és akkor pár felvilágosító könyv is megjelent, amiben néhány rajz jó kiindulópont volt. Ezek alapján próbáltam elképzelni és megrajzolni a nők nemiségét. Meztelen hölgyeket akkoriban a strandon is lehetett látni, a mell anatómiájával nem volt gondom, inkább arra voltam kíváncsi, mi lehetett a bugyiban?

Azóta gondolom alaposan tanulmányoztad a női testet az életed során, szóval térjünk vissza az íráshoz! Ahogy kiveszem a szavaidból, a szexuális érdeklődésed történetekben, valamint rajzokban sűrűsödött egybe.

Pontosan! A rajzolást később elhagytam, ahogy egyre több fotó és magazin vált elérhetővé, végül maradt az írás. Bár ebben is tartottam pár évnyi szünetet: a füzetekbe írt rövid sztorikat felváltották a versek, a szerelemre koncentráltam, társat kerestem magamnak. Úgy voltam vele, hogy bár a szexet sosem adtam fel, igyekeztem azt az aktuális párommal, barátnőmmel megélni. Ahogy a versírás is elmaradt, a szextörténetekre sem gondoltam egy ideig. Mondjuk úgy: megéltem.

Mégis jött a Sukitore. Mi adta az ötletet? Miért kezdtél el ennyi év kihagyás után újra írni?

Nos ez több szál összekapcsolódásából jött létre. Az csak az egyik része volt, hogy egy érett ember szexuális igényei az évek során egyre jobban nőnek vagy változnak. Valaki a swingerben, más a BDSM-ben találja meg az utat, én a játékokban. Most nem vibrátorra vagy guminőre kell gondolni, hanem szituációs játékokra, helyzetekre. Amelyek tinédzserkoromban is érdekeltek, csak erősebben jöttek elő. Ez köszönhető volt az internetnek is: a netes pornó egyre gyorsabban terjedt, ezzel hihetetlen mennyiségű információval (képpel és videóval) találtam magam szemközt. Sok korábbi képzelgésemről kiderült: mások meg tudták valósítani úgy, ahogyan annak idején megírtam! Ezzel kitárult az elmém előtt egy olyan világ, amiben szinte semmi sem tűnt lehetetlennek. Ez hihetetlenül felpörgetett.
Egy másik szál is találkozott az előbbivel: majd tíz éven át újságíróként dolgoztam, ami rendszeres írást követelt. Tehát adta magát az, hogy folyamatosan járt a fejem, fogalmaztam. A végső lökést a fórumok megjelenése adta: kerestem a hasonló érdeklődésű embereket, ők hogyan élik meg a fantáziáikat? Mivel akkoriban nem volt általános, kifejezetten férfiaknak szóló társalgási platform, illetve a nőket szeretem, így sorsszerű volt, hogy a Nők Lapja Cafén (röviden: NLC) kötöttem ki. Ezzel a három irány egybefonódott és csak idő kérdése volt, hogy újra felnőtt történeteket írjak.

Hogyan jött az első páros történet? Mesélsz a Sukitore kezdeteiről, keletkezéséről?

Az alapgondolat onnan jött, hogy csak privátban lehetett beszélgetni szókimondó szavakkal szexről, nyíltan nem. Akkoriban nem léteztek még zárt csoportok vagy 18+-os topikok, ezért csak kettesben lehetett fantáziálni. Az alaphelyzet, amiből elindultunk a következő volt: "gondolj ki egy helyet, azt, hogy milyen ruhában vagy és mit szeretnél tenni!" Tényleg ennyivel indítottuk a történetet és egy adott szituációt jártunk körbe. Mivel legtöbbször munkaidőben, amolyan gőzkieresztésképp történt a társalgás, egy-egy bejegyzés nem volt több 2-3 mondatnál. Sokszor előfordult, hogy azt sem tudtuk, hogyan néz ki a másik, de jó volt beleképzelni magunkat egy jó pasas/nő bőrébe, egy megálmodott szituációba. Ezért nem is annyira foglalkoztunk a külsőnk leírásával.
Pár ilyen történet megírása után sajnáltam, hogy elvesztek ezek a sztorik a privátok süllyesztőiben, illetve csak az egyik fele maradt meg némely esetben. Párszor nosztalgiáztunk az írótársnőimmel, mert egyedi élmények voltak és szívesen visszaolvastuk volna később is. Aztán az egyik kedves hölggyel azon gondolkodtunk, hogy mekkora igény lenne egy ilyen írásra, ha mások is olvashatnák? Mintha kukkolnának. Úgyis álnéven regisztráltunk a női fórumon, tehát vesztenivalónk nem volt, elkezdtük. Mivel pikáns részeket nem írhattunk le, csak addig a pontig jutottunk el, és megszakítottuk a sztorit. Először döbbent csend ült a helyre, senki sem szólt hozzá legalább fél-egy óráig (ami furcsa volt egy olyan oldalon, ahová percenként kerültek ki bejegyzések). Aztán elindult a tiltakozás, érdeklődés, hogy miért nem folytatjuk? Jót mosolyogtunk a visszajelzéseken, majd megmagyaráztuk, miért nem lehet. Lemondó, csalódott válaszokat kaptunk, de megértették.
Ekkor vetődött fel bennünk, hogy keresnünk kellene egy olyan oldalt, ahol párosan lehetne írni. Nem volt ilyen. 2007-et írtunk, mindenhol csak egyéni írásokat tettek közzé. A webhez, tárhelyhez szinte semmit sem értettem akkoriban, és elkezdtem körbenézni, hogyan működnek a fórumok, miként hozhatok létre sajátot? A fórum, mint típus adta magát az NLC után, blog vagy sima weboldal nem jöhetett szóba. Az is egyértelművé vált: ha létrehozom, akkor ott nyíltan lehet majd a szexualitásról írni.
Végül 2007. december 27-én létrehoztam a Sukitore oldalt, amit még nem így hívtak annak idején. Sajnos az a hölgy, akivel az előbb említett "tesztet" írtuk, már nem volt velem kapcsolatban, ezért ott álltam a rajtnál írótársnő nélkül. Mély levegő után nyitottam egy új topikot "Netszex partnernő kerestetik" címmel, jó hosszú bevezetővel. Végül jelentkezett egy kedves hölgy, hogy bár ő nem sokat értett abból, mit szeretnék, de azt javasolta, próbáljuk meg. Vele kezdtem el írni a legelső történeteket és ezután csatlakoztak be többen, meglepő módon először hölgyek.

Mondtad, hogy nem Sukitorénak hívták az oldalt. Mégis, honnan jött ez a név és mit jelent?

A Sukitore elnevezés is az élet több szálának összefonódásából született. Amikor az internet hajnalát éltük, a számítógépek akkoriban nem voltak olcsók, így a családunknak csupán egy számítógépe volt, melyet két öcsémmel osztottam meg. A fentiekből sejthető, hogy elsősorban a felnőtt média érdekelt engem, amit a fiatalabb korúak elől igyekeztem jó helyre rejteni. Az akkori barátnőm javasolta, hogy írjam visszafelé a mappa nevét, amiben ezeket a cuccokat tárolom, így kívülről nem derül ki, miket tartok benne. Tehát az "erotikus" szót megfordítottam és ebből lett a Sukitore. Álcának tökéletes volt. Ahogy terjedtek a CD-írók, a tárolt anyag kiírásra került és az egyik elkészült lemez egy kedves barátom kezében is megfordult. Sosem szégyelltem a szép hölgyek meztelen képeit, ezért amikor rálelt és rákérdezett, csak vállat vontam. Aztán később elfelejtődött a dolog.
Amikor a suki elindult, akkor még "A cégem - Erotika" volt a címe. Hogy miért "'A cégem" az külön sztori, nem térnék ki rá, egy weboldal család egy tagjaként gondoltam erre az oldalra is. Aztán jöttek az írói reklamációk, hogy sok munkahelyen blokkolják a pikáns kifejezéseket, köztük a szex, erotika és ezek ragozott verzióit. Napközben nem tudtak feljönni az oldalra írni. Ezért új nevet kellett keresnem. Akkoriban találkoztam az előbb említett kedves barátommal, aki felvetette, hogy legyen Sukitore. Ő nevetett rajta, de fején találta a szöget: azonnal beugrott, hogy ez lesz a nevünk, mert abszolút jellemző volt az oldal kettősségére. Kívülről nem árulkodó név, de aki tudja mit jelent és milyen weboldalt takar, azoknak amolyan titkos kapocs is lehet. Nem volt kérdés: aznap este megkapta az új, végleges nevét a fórum.

Tehát Sukitore, egy erotikus oldal. Ennél mégis több, nem? Hiszen ahogy olvastam pár történetet, nyílt szexualitás folyik bennük.

Igen, nálunk szinte mindent lehet, de például a pedofíliát, valamint a halállal végződő, véres szexuális cselekményeket tilos leírni. Ugyanis az elsődleges célunk az, hogy a szexnek az örömről kell szólnia, nem lehet semmilyen szenvedés vagy nem vállalt kín forrása. Ezért még beleférnek a BDSM erősebb változatai vagy a swingeres leírások is, ha a szereplők azt kölcsönös örömforrásként élik meg. A "hagyományos" szextől eltérő történeteket külön "extrém" jelöléssel látjuk el, hogy ezeket csak olyan olvasók nyissák meg, akiket érdekel az ilyen irányú cselekmény.
A Sukitore eredetileg is a színvonalas írásokat tartotta szem előtt, habár az íróink java amatőr, sokan nálunk kezdtek kitárulkozni. Ennek a nyíltságnak pozitív eredményei is születtek: az egyre jobb történeteken kívül az íróink sokszor fedezték fel a bennük megbúvó vágyakat, önmagukat. Komolyan mondom: csoportos terápiának is jó volt kiírni magunkból mindazt, ami hiányzott vagy vágytunk rá.

A történetek között vannak rövidebbek és több oldalnyiak. Mi befolyásolta, hogy regény vagy "gyors menet" jött létre?

Eleinte csak "gyors menetek" voltak - ma már így hívjuk azokat a sztorikat, melyekben egy-egy bekezdés csak pár mondatot tartalmaz. Ezek hasonlítanak leginkább az oldal nyitásakor létrejött "szellemiségre", alapokra. Tényleg jó gőzkieresztők: pörgősek, folyamatosan megy az adok-kapok, legtöbbször egy-három szituációt tartalmaznak maximum. Élvezzük egymást, nem több, akár pár órán belül elkészül a történet.
Ahogy teltek az évek és újabb írók jöttek, úgy bővült a terjedelem is: a legutóbbi írások jellemzően komplett novellákká, regényekké nőttek. Ennek viszont a hátránya is érződik: lelassultak a válaszidők, jobban meg kell fogalmazni egy folytatást, ami az írók kedvét és vágyát szegte. Nem egyszer készült egy sztori több éven keresztül! Ehhez tényleg türelem és kitartás kell(ett), ami sokaknál nem volt meg, nagy volt a lemorzsolódás. Szintén nézeteltérés volt azok között, akik hosszabb történeteket akartak írni, míg mások "gyors menetet". Mivel sosem volt egy időben tíz aktív írónk a sukin, így feszültséget okozott az íróhiány.

Pedig ha jól számoltam, körülbelül ötvenen írtak történeteket az oldalon. Az nem kevés...

Igen, összegezve tényleg nem kevés. Mindegyiküknek nagyon hálás vagyok és remélem, kellemes élményük volt a sukival kapcsolatban. Ha egy időben ennyien lettek volna aktívan, jobban pörgött volna az oldal, de sajnos úgy nyolc évre oszlott el az írómennyiség. Amikor újabb írókat kerestünk, sokan nem értették, miről szól az oldal, egyedi írók pedig azt kérdezték: "Miért írjak mással, ha magam is megírhatom a fantáziám?" Persze, megírhatja, de ez más, szintben, érzésben is.

Akkor miről szól a "sukizás"? Ugye így hívjátok?

Igen, mert először nem volt neve ennek a műfajnak. Korábban a netszex szót használtuk, amit igyekeztünk megkülönböztetni a webcam szextől vagy a chatszextől, de mivel a legtöbb ember fejében ez gyűjtőnévként hangzott, a frissen keresztelt weboldal neve után sukizásnak neveztük el.
A sukizás lényege, hogy legalább ketten vagy többen, felváltva írunk egy erotikus vagy szextörténetet. A lényege: jól érezzük magunkat azzal, hogy megírjuk a vágyainkat. Nem kell tudnunk, hogy néz ki a másik, abszolút átadjuk magunkat az írótársnak. Ha ő azt írja, barna hajú, barna szemű vagyok, olyan leszek. Ha öreg és szenilis, akkor olyanná válok. A kérdés mindig az: te mit tennél abban a szituációban? Hogyan reagálnál? Ezért önmagad kell adnod, hogy a lehető legjobban bele tudd élni magad. Ez fontos, mert a történet sokkal élvezhetőbb lesz, az olvasók is jobban szórakoznak, no és miért adnál, játszanál mást, ha önmagad is lehetsz? Épp ezért ez olyan, mint egy maszkabál, ahol beöltözhetsz bárminek, de a maszk alatt magad vagy, egy adott szituációra csak úgy tudsz reagálni, ahogy te szeretnél. Ez adja az egész írás zamatát: egymás kezébe kerültök és hozzátok ki a másikból a legjobbat vagy a legrosszabbat. Mint a valódi szexben vagy párkapcsolatban: lehet trükkösködni, megjátszani, de mi értelme? Ha nem passzolnak egymáshoz az írók, akkor utána nem írnak egymással többet. Az pedig kinek jó? Hiszen az a fő, hogy jól érezzük magunkat, nem?
Visszatérve a külsőségekre: nem véletlenül javasoltuk az íróknak, hogy töltsék ki a részletes adatlapot, ahol megadhatják a hajuk és szemük színét vagy testalkatukat, mert az segítség az írótársnak is, hogy jobban bele tudják képzelni egymást a történetbe. Persze ez nem kötelező egyik félre nézve sem, csak ajánlott. Sokszor voltak a leírtakhoz képest eltérések a történetek során.

Írni bárki jelentkezhet vagy csak akiket kiválasztotok?

Tényleg bárki jelentkezhet, ha elfogadja a szigorú szabályokat. Például tilos a féltékenység - mint egy virtuális swingerben. Vagy a privátban való huszárkodás, amit főleg a férfiak szerettek volna bevetni egy-egy írónőnk elcsábítására. Hiszen látták, mi az írónő vágya és úgy gondolták, elhúzzák előttük a mézesmadzagot. Őket hívtuk privihuszároknak, és a hölgyek hamar lerázták őket, mert a magánkodásnak sem mi, sem az oldal nem látta hasznát és energiát vontak el az íróktól. Ha pedig kint írt, hasznára volt a kis közösségünknek, utána már mindenki azt csinálhatott, amit akart a "hátsó udvarban". Felnőttek vagyunk.
Írni inkább hölgyek jöttek - ahogy korábban is említettem -, de szerencsénkre pár férfitársam is csatlakozott a csapathoz és nagyon élvezetes történetek születtek mindenféle műfajban. Egy idő után már tudtuk, kinek milyen stílus fekszik jobban a szexen belül, így aki keményebb hangnemre vágyott, egyből tudta, kit kereshet meg az ötletével.

Neked milyen volt a "hangnemed", a stílusod?

Bevallom, nem hazudtoltam meg magam: elsősorban a játék, a kaland és a romantika. Viszont előfordultak kirándulásaim a BDSM világában is, hiszen ha igény volt rá, miért ne írhattam volna ilyen történetet? Ilyenkor partnernőim vezettek az ismeretlen utakon és adtak instrukciókat, átadtam nekik az idegenvezetés lehetőségét.

Apropó: hogyan íródnak a sukitörténetek? Előre egyeztetitek vagy megbeszélitek a sztori fonalát?

Van ilyen is, igen. A "gyors menetek" esetében a legtöbbször felesleges, mindketten tudjuk, hogy mi a szituáció. Ilyenkor az egyik író megkeresi azt a társat, akivel el tudja képzelni a megálmodott történetét. Ha a másik bólint rá, akkor élvezik egymás társaságát. Itt tényleg az adott szituációt írják meg két szemszögből.
A hosszabb regények, novellák esetében azért egyeztetni szoktunk a másikkal, legalábbis ha már tudjuk a sztori végét. Nálam a legtöbbször már a fejemben van a szituáció, ráadásul a poént is tudom hozzá, de az odáig tartó utat találjuk ki együtt. Az is előfordult, hogy a történet más irányba kanyarodott és egy sokkal jobb végkifejlet lett belőle, mint például a Hogy történhetett esetében.
Tehát az alapok mindig ugyanazok: belecsöppenünk egy képzelt világba és abban hogyan reagálunk a körülményekre, amit egymásnak találunk ki. Ezért is izgalmas ez a műfaj: sosem tudni, mikor mi következik. Ehhez pedig hatalmas fantázia kell, önmagad és persze türelem.

Úgy gondolom, hogy alaposan körbejártuk a Sukitore világát, ha bármi kérdés lenne, szívesen várjuk kommentben! A riport harmadik részében pedig rátérünk majd az Egypercesekre, az abból megszületett Szexperce(se)k létrejöttére, valamint a megjelent és kiadásra váró könyvekre, jövőbeli tervekre.

(A harmadik rész itt olvasható)

A bejegyzés trackback címe:

https://mykee.blog.hu/api/trackback/id/tr6112925563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.