Hol is kezdjem? Olyan frázisokkal, hogy lopni nem szép dolog? Felesleges, ezt mindenki tudja, és nincs ember, akinek makulátlan a lelke. Vagy azzal, hogy ingyen kell minden? Igen, ez egy szép álom, de amíg a pénz létezik, addig viszont ábránd és kiváltság marad, egy extra az élet folyamán.
Azért is kínos egy ilyen cikk újbóli elkészítése, mert olyan érzés, mint amikor a gyereknek többször magyarázod el, hogy mit ne tegyen, de még mindig nem érti vagy nem akarja megérteni. Aztán vagy te fáradsz el benne, vagy ráhagyod az időre, hogy egyszer talán...
Most a könyvek feltöltéséről és az ingyenes terjesztésükről lesz szó. Nem ígérem, hogy rövid lesz, ez nem Twitter vagy Instagram.
Nem leszek álszent: szerintem az emberek java töltött már le filmet vagy képet az internetről. Úgyhogy most nem a letöltőkről lesz szó, mert a legtöbben úgy vannak vele: "ha már ingyen van, miért ne?" Ez egy emberi mentalitás, abszolút érthető. Viszont nekik is, de főleg azoknak, akik megosztják, szentelnék jó pár sort, habár az utóbbiak nem hiszem, hogy elolvassák az alábbiakat. Mert eddig tettek nagyívben és magasról az egészre, ezután is fognak. Mert úgy gondolják, hogy ha megosztják a javaikat, jótékonykodnak, ettől elismertek és népszerűek lesznek, amire mindig is vágytak az életben, és ugye ez jó érzés. Fura, de mi, írók szintén ugyanerre vágyunk, csak pénzt és energiát is ölünk bele, magunkból osztunk meg egy részt, létrehozunk valamit (egy gyermeket), és nem a másét osztogatjuk a saját nevünkben.
Akkor minek is koptatom a billentyűm, ha nem jut el az üzenet azokhoz, akiknek szánom? Jó kérdés. Talán mert bízom abban, hogy a letöltők is kezdenek majd úgy gondolkodni, hogy támogatják azt, ami jó. Ahogyan elmennek a moziba megnézni azt a filmet, amit nagy vásznon akarnak látni, hiába van otthon a merevlemezen egy kópia belőle. Tehát a megosztás-letöltés jelenség bár sosem fog megszűnni, de a támogató tábor talán nagyobb lesz, ami nekünk, alkotóknak sokat jelent. Alább kiderül, mennyire.
A lényegre térnék: a könyvekhez és a matematikához. Kétféle könyvkiadási formátum létezik: nyomtatott és ebook. Mindkét esetben szükség van/volna az alábbi emberekre: író, szerkesztő, korrektor, tördelő, grafikus. Összesen öt ember. A nyomtatott könyv esetében ott a nyomda, illetve ha a könyvvel szélesebb körben is szeretne az ember megjelenni, akkor a kiadó és a terjesztői hálózat. Bizony, ennyi kézen megy át egy könyv, mely folyamat sok írót idegronccsá tesz, és amikor a szerző végre a kezében tarthatja az alkotását, az a mosoly sokszor a megkönnyebbülést is tükrözi, pedig még a marketing bőven hátra van, ami szintén pénz.
Lássuk a konkrétumokat! A szerkesztő, a korrektor, a tördelő karakterszámra dolgozik, ergo ha az író sokat írt, fizesse is meg, ami több százezres nagyságrendű lehet összesen. 200 a minimum. A grafikus összerakja a borítót, ami szintén pénz, és összeállítástól függően változik az ára, de általában azért 100 ezer alatt marad a díjazás. Tehát egy írónak alsó hangon is érdemes mélyen a zsebébe nyúlni. Ez egy ilyen hobbi, ahogy a pecázás is az, vagy a teniszezés, netán a golf. Ha az ember nem a fióknak akarja a könyvet, akkor ennyit szánjon rá, mert kell.
Jöhet az elágazás: ebook és/vagy nyomtatott könyv? Szintén zsebmérettől függ, hogy hány példányt nyomtat le az ember, lehet sakkozni: minél többet, annál olcsóbb a példányra vetített érték, persze a borítóextrák drágítják (dombor és/vagy lakk). A kezdő szerzők általában 50 vagy maximum 100 példányt nyomtatnak le, ha magánkiadásban adják ki. Bizony, nem ezres mennyiségben, mert azt tárolni is kellene, vagy könyvesboltba beadni, de erről még később lesz szó. Ebook esetében nincs nyomtatási költség. Jöhet a terjesztés!
Ha a szerző nem adja be boltba a könyvét, akkor valahol máshol kell eladnia, hiszen nem papírnehezéknek vagy a kredenc alá szánta. Ezt teheti a Facebook csoportokban, saját weboldalán vagy beadja webáruházba egy kiadóhoz. Ezek az olcsóbb megoldások, az utóbbi esetben a webáruházak nem vesznek le sokat az eladási árból. Viszont ha mégis boltba kerülne, akkor a hazai bolthálózatok (Líra, Libri, Bookline) 55-60%-ot vesznek le a könyvre írt árból! Tehát a könyv árának több mint a fele máris ugrott! A vicc, hogy ugyanez az ebookokra is vonatkozik, csak picit alacsonyabban: 40-60% között mozognak az értékek áruházanként, amit lesápolnak a szerzőtől. Arról nem is beszélek külön, hogy ha kiadóhoz megy az ember, a szerződések alapján jó, ha a könyv árából 6-10% körül kap vissza! És beleinvesztál minimum fél milliót (de ennél többet általában), ha minden munkát át akar adni a kiadónak. Hamar kiszámolható, megéri-e, és mikor jön ki nullára.
Tehát miért magasak az árak? Mert az olvasó vagy a futárnak/postának fizet majd 1500 forintot, vagy a könyvet megveszi a ráírt áron, és annak kevesebb mint a felét kapná meg a szerző. Ha még ebből leszámoljuk a fenti díjakat, tehát nyomda, szerkesztő, tördelő, korrektor és grafikus, akkor mi marad? Igen, a szerzőnek nem éri meg beadni a könyvesboltokba a könyvét, mert a kézhez kapott pénz alapján jó, ha kihozza nullára a könyvkiadást. Tehát az írónak eleve veszteséges ez a hobbi, főleg ha nem ismert szerző, mint mondjuk Frei Tamás, aki több ezer darabot ad el. Tehát vagy ismert valaki, és akkor lesz némi bevétele, vagy költséges hobbi, és ennyi, szimplán pénznyelő.
Ebookokkal ezt a veszteséget némileg csillapítani lehet, hiszen ott nincs nyomtatási költség, de az ebookok ára is jóval olcsóbbak. Még. Ugyanis külföldön (és itthon is már pár esetben) ugyanarra árazzák be az ebookot, mint a nyomtatottat. Talán a fentiekből érthető, miért. Költségcsökkentés céljából.
Szóval akik feltöltik a könyveket, és ingyen elérhetővé teszik, azok közvetve ahhoz járulnak hozzá, hogy a szerző még nullára se jöjjön ki, esélye se legyen. Az ismertséget ugyan növelhetik, amit nagyon köszönünk, de mivel a büdzsét vágják meg, így a szerzőnek folyamatosan spórolni kell arra, hogy kiadja a következő könyvét. Amire vagy összejön a pénz, vagy nem. Vagy fél év csúszással jelenik meg a könyv, vagy csak két év múlva. Ugyanis sok szerző család és munka mellett ír, intézi az írást, spórol, mint mondtam: ez hobbi. Ahogy a könyvvásárlás is az.
Sok szerző van a piacon, ez igaz. Könyvéhség is létezik, ahogy másnak a tévézés vagy a videojátékok, erre is rá lehet kattanni, és ha minden könyvet megvenne az ember, az is anyagi csőd lenne, szóval ingyen jobb, megértjük, ezt az elején már letárgyaltuk. Viszont ha ingyen tetszett, és azt szeretnéd, hogy az író folytassa a pályát, adjon ki még több könyvet, akkor ebben bizony anyagilag is támogatni kell, hogy legalább a könyvért befolyt összegért újabbat adjon ki, tehát visszaforgassa a bevételt egy következő könyvbe.
Mit tesznek a szerzők, hogy anyagilag jobban kijöjjenek? Igyekeznek a kölcsönösség alapján támogatni egymást: egyikük korrektúráz, másik szerkeszt, harmadik grafikáz és hasonlók, hogy a költséget csökkentse (a nyomdát így sem kerülheti ki, csak ebooknál). Ugyanis az 50 vagy 100 darab sokaknál nem megy el, mert nincs olvasótáboruk. Ami csak marketinggel érhető el, ez pedig szintén feneketlen zseb. Mert az olvasók csak azokat ismerik, akikről tudják, hogy léteznek. Akár ingyenes megosztásokon keresztül, akár más csatornákon, csoportokon keresztül.
Tehát egy író azért küzd, hogy ismertté váljon, ezért is nézik el páran az ingyenes terjesztést. Viszont ha a letöltők közül lesznek páran, akik kiállnak a szerző mellett, hogy "Öcsém, nagyon király, amit csinálsz! Tudod mit? Megveszem a könyved, mert még több ilyet akarok!" az baromi sokat jelent. És nem csak anyagilag. Tény, hogy nagy koppanás az is, amikor húszan megveregetik a hátad, hogy "csak így tovább!", majd egyedül kilöknek és kong a kassza. Abból sohasem lesz második könyv.
Szóval szép dolog a támogatás lelkileg, de egyedül pislogni a sötétben már nem az, ha nincs, aki gyertyával adjon reményt, hogy tényleg jó dolog, amit adsz. És minél több a gyertya (nem a temetésemen), annál világosabb lesz, annál jobban látok írni.
(Kép: Pixabay)
