Hol is kezdjem, kissé hosszú lesz... Erős hullámvasút volt, de lássuk a kezdeteknél!

A szerelmetes leány nem volt rossz ötlet, hogy ha már piknik, akkor legyen egy ilyen téma, ezért piros pont. Az más kérdés, hogy szerintem az oldalsó kivetítőkre is ki kellett volna tenni a képet, nem csak középre, mert a színpad hármas tagozódása miatt, aki nem középen volt, csak egy torz videót látott. Az itt-ott helyesírási hibával megtűzdelt levélre azt mondom: ugye, direkt volt az a pár betű elírás? Nem, nem az angol szövegek magyarítására gondoltam...

Akkor a zenekarokról: az első szünetig tuti volt a buli, Csordás Tibi, Kefir, Betty Love jól felpörgették a közönséget. Spigiboyék kavalkádja kicsit Erős volt nekem, majd a Five is hozta a lendületet.

Bár DJ Andrétól volt már jobb szett is anno, de itt meg kell jegyezzem, hogy a szaxofonos kislány egyrészt túl volt hangosítva, ergo elnyomta a mixet, ami elég érdekes katyvasz lett, másrészt talán a leánnyal nem lettek megbeszélve a számok és talán nem is ismerte mindet, mert néha elég érdekes reakciókat váltott ki belőle, hogy finoman fogalmazzak. Ugyanebben a mixben UFO Zsoltiék belépése üdítő volt, még ha egy számra is. Hasonló meglepetésre vártam Náksi esetében, ha már Betty Love is fellépett korábban, de hát az ő dolguk, hogy ilyenkor nem dolgoznak össze (nem kell összeállni Soho Partyvá, csak mégis megdobná a bulit).

Bon-Bon jó választás volt a két techno, rave összeállítás között, majd jöttek Real Mccoyék, akik szerintem szintén tuti szettet toltak, ők jöhetnek máskor is. :)

Aztán jött a szünet és a fekete leves. Érintőlegesen ismerem Ganxta Zolee munkásságát, azokat, amiket játszottak itt is, de ahogy ő is megjegyezte: nem érti, mit keresett ott. Én sem értettem. Stílusba nem illett bele, a trágárságról meg annyit, hogy eddig gondolkodtam a 10 éves unokahúgom bulira hozatalával, de ezután tuti nem fogok ezen agyalni. Igen, a szókimondás miatt, de mivel ez Zolee stílusa, enélkül nem is lenne ő, szóval úgy éreztem magam, mint aki öltönyben ment metálkoncertre pogózni.

A Londonbeattel kissé befürödtetek, mert bár anno mondtam, hogy érdemes lenne olyan zenekart hívni, akinek legalább három slágere ismeretes (nekik max kettő ugrott a listákra itthon), a többit kitöltésnek szánták, amit végtelenítve már kényelmetlen volt hallgatni.

A Szerencsejáték megamix két dolog miatt volt emlékezetes: a labdákkal szinte csak a VIP-ben játszottak, mert a közönség nem hátra, hanem előre lökdöste őket, plusz a szél és a kamerastatív is besegített feléjük, a másik pedig a rave, trance egyveleg. Pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy értem én, de minek? Erős és Spigiboy, DJ André, majd Náksi után még ráerősíteni erre... Pár percre No Mercyn fellélegeztem, de ott is abba a csapdába estünk, mint a Londonbeat esetében, bár itt egy slágerrel többje volt az úriembernek.

De alig éltem túl az előbbi rave bulit, ismét jött DJM és visszarángatott. Végül kissé zúgó fejjel és füllel következett Splash, akik a korábbi bulin tapasztalt felvezetős "sikerük" után most tutira mentek és csak azt a három slágerüket játszották, ami valóban buli volt, szóval hála nekik alaposan bemelegítettünk a fő attrakcióra, a mindig tuti energiabombára, a 2 Unlimitedre. Bennük egyszer sem csalódtam, és bár mintha énekesnőt cseréltek volna (?), a szintet most is hozták, pörgött a jónép. Végül DJ Dominique retro bulija sajnos későn jött, mert már csak hazafelé hallgattuk a megbízhatóan táncoltató repertoárját.

Összességében tehát: a buli eleje király volt, aztán egy hirtelen mély hullámvölgy jött, hogy végül a csúcson záródjon a buli.