A párom tegnap félrelépett. Persze mindezt azután tudtam meg, hogy felhívott. Ráadásul arra kért, hogy menjek elé. "Még mit nem! Ezek után?" - puffogtam magamban, de csak annyit mondtam neki:

- Persze, azonnal indulok.

Mi mást mondhattam volna? Rendes embernek tartom magam, ameddig erőmből telik. Aztán majd leülök. Ahogyan ő is azt tette a buszmegállóban. Ha már a hegy nem megy Mohamedhez.

Láttam, nagyon kényelmesen ült, kérdeztem is tőle:

- Jól esik a züllés?

Persze ő csak nyögve válaszolt:

- Züllik a fene, de esni estem.

- Azt az eső szokott - vontam meg a vállam. - De legalább kelet felé? Hogy azt higgyék, imádkozol.

- Még a sofőr is leszállt...

- Ő is imádkozott? Vagy besegített, hogy megfelelő legyen a tájolás?

- Csak megkérdezte mi a baj. Miután a két szatyrot is eldobtam.

- Miért? Kihúztad a biztosítófület?

- Francot. Letettem a kezem.

- Látom, azóta felvetted és visszaraktad a helyére.

- Inkább segíts felállni.

- Ez az én szövegem! - kacsintottam.

- Szerencséd, hogy nem bírlak most seggbe rúgni. Viccelődsz itt velem.

- Na jó, menjünk! De azt tudod, hogy téged a hasonlóan bicegő kutyánál is hamarabb utolérnek?

- Vicces. De rendesen kiment a bokám.

- Majd visszajön, ha hívod.

- Holnapra biztosan nem állok lábra - nyögte.

- Berúgás előtt én is ezt mondanám. Kell neked is rúgdosni.

- Kibicsaklott, nem rúgdostam! Beleléptem egy gödörbe. Jól be fog dagadni. Meg kell mutatni az orvosnak.

- Kár dicsekedned vele, szerintem napjában több ilyet lát.

- Nem dicsekvésképp! Csak nem tört el.

- Á, akkor nem tudnál ráállni sem.

- Akkor csak húzódás. Vagy ficam. Vagy...

- Ki ne találd, hogy nátha! Majd a doki megmondja. Csak ne az urulógiára menj.

- Persze! Inkább a sebészetre.

- Le akarod vágatni? Mondjuk akkor nem fog bedagadni.

- Nem, de az majd elküld röntgenre.

- Akkor te is át leszel világítva. De ahogy nézem, ez csak szimpla rándulás. Két hét múlva meg kirándulás lesz.

- Ne is mondd, akkor hogy fogunk sétálni?

- Járókeretet ne hozzak? Jót tesz a hegynek.

- Az még nem kell majd.

- Elég a mankó? Frankó.

- Á, addigra már jobban leszek.

- Legalább kipihened magad, nem leszel talponálló - vigyorogtam.

- Ja, ennyi előnye van. Na nyisd az ajtót, ne fárassz! Így is feküdni fogok egy hétig!