Kezdjük ott: nem szeretem a WordPresst. Ezt nem előítélet alapján mondom, vagy azért, mert nem ismerem. Tényleg jó pár korlátja van. De ne rohanjunk előre! Most kicsit szakmázni fogok, de igyekszem úgy megírni, hogy "egyszerű halandó" is értse azt, ami kiváltotta belőlem ezt az indulatot.

Ott kezdeném, hogy kétféle weboldaltípus létezik: a statikus és a dinamikus. Az előbbit ritkán használjuk, főleg hírleveleknél vagy olyan esetekben, amikor évekig nem akar az ember weboldalhoz nyúlni. Bár ez manapság már ritka, ezért inkább dinamikus weboldalt használunk manapság. Ha jön egy hír, vagy épp ez a blog is könnyen frissíthető, hiszen csak bírom a hasfájásom vagy épp új akció kerül ki, pár kattintással és némi gépeléssel egyszerűen elvégezhető. Igen, a Facebook is dinamikus.

Ha az ember saját dinamikus weboldalt szeretne, akkor kétféle útra léphet: vagy "kibérel" egyet (mint pl. ez a blog.hu is ilyen) és elfogadja a kapott szolgáltatásokat, vagy saját maga kezd hozzá. Ez olyan, mint a lakás: lehet bérelni vagy sajátot veszel/építesz. A bérléssel az a gond, hogy igény szerint ki lehet nőni, tehát nem csinálhatsz azt, amit szeretnél. Saját weboldal esetében tényleg korlátlan lehetőségeid vannak és tényleg nem nehéz készíteni egy ilyet. Csak követni kell a "használati útmutatót".

Cikkem most nem erről szól, hanem arról, hogy céltól függően az ember válogathat: saját maga ír egy komplett weboldalt vagy már meglévő alapokra építkezik. Ez utóbbiakat szokták motoroknak is hívni, hiszen az ember funkciók szerint válogat, majd bővít. Érthetőbben: ha például webáruházat szeretnél készíteni, akkor bérelhetsz az Unastól, vagy választhatsz/vásárolhatsz motort a kínálatból. Ilyen pl. a Magento, a Prestashop, az OpenCart, a VirtueMart, a WooCommerce, de még sorolhatnék párat. Ha blogot akarsz indítani, akkor vagy létrehozod itt a blog.hu-n, vagy készíthetsz sajátot is Wordpressel. Összetettebb feladatokra már inkább a Joomla ajánlott.

El is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol nem csigázom túl az olvasót, viszont mélyebb vizekre evezek. A WordPress és a Joomla a két legelterjedtebb motor (létezik a Drupal is, de arra nem vesztegetnék szót). Nagy előnyük, hogy szinte bármit ki lehet hozni belőlük. Pl. receptes oldalt vagy fotós oldalt, netán webáruházat is készíthetünk az alapjaikon, de akár (pl. a Joomla) céges csoportmunkára is ajánlható. A fejlesztések a csillagos égnél érnek véget. Viszont...

A WordPresst alapjait leginkább blogolásra találták ki. Arra, hogy gyorsan be legyen írva a szöveg, szépen meg legyen formázva, olvasható, élvezhető legyen a végeredmény. Személy szerint vagy 7-8 éve használom a Wordpresst és a Joomlát is. Mégis ma telt be a pohár.

Egy weboldalt kellett költöztetnem Joomláról WordPressre. Ezzel nincs is gond, a kód úgy lett anno megírva, hogy passzolhat bárhová, igyekeztem előre gondolkodni. De minek kellett költöztetni? Miért nem volt jó ott, ahol eddig volt?

A két rendszer között van egy határ, attól függően, mire szeretnéd használni: a WordPress nagyon jó blogra vagy arra, ha csak pár oldalt szeretnél megjeleníteni. Pl. esetünkben az új weblapon lenne maximum 3-4 oldal, ami információkat tartalmaz és esetleg egy kapcsolatfelvétel. Nem több. Ezért akár még egy statikus oldalt is össze lehetett volna dobni, de úriember nem piszkít és lusta, tehát jó választás a WordPress. Összerakom azt a pár oldalt, és már meg is vagyok. Szükség esetén még néhány lap felhúzható rá és kész.

A Joomla ezzel szemben már egy elég összetett rendszer, ott sok esetben profibb megoldásokkal lehet találkozni. Nem mondom, hogy a Joomla hibátlan (pl. az, hogy cikket mindig menübe kell tenni, ha szép webcímet szeretnél), de ott tényleg szinte bármit bárhová, bárhogyan pakolhatsz és nem utolsó sorban nagyon biztonságos. De a logikáját el kell sajátítani, viszont utána a WordPressre visszanézni tényleg fiatalkori bohó álom lesz csupán.

No most én visszanéztem. Gondolom mindenki ismeri a vágólapot (CTRL+C és CTRL+V). Na ugye. Ha már ilyen jól meg vagyon írva a cikk, hát tegyük be a Wordpressbe és oké lesz. De nem így lett. A kálvária kezdődött a képekkel. Míg a Joomla alapból már nem használ abszolút hivatkozást, a Wordpress csak azt. Érthetőbben: az abszolút hivatkozás az, amikor beírod a teljes webcímet, tehát: http://www.valami.itt/ott/amott/emitt.jpg. A Joomla ezzel szemben relatív hivatkozást használ, tehát: ott/amott/emitt.jpg.

Miért jó ez az utóbbi eset? Ha költöztetni szeretnéd a weboldalad, vagy például megváltozik a címed (www.valami.itt helyett www.valaki.ott címed lesz), akkor sem változik semmi, hiszen a relatív útvonalnak tökmindegy, mi van elől. Ezzel szemben az abszolút útvonalnál a cikkekbe bekerül a TELJES útvonal, ergo: címváltozásnál vagy költözésnél (majdhogynem) egyesével, cikkenként kell átírnod a hivatkozásokat, ami nem kis meló sok cikk esetén! A WordPress pedig ez utóbbit használja!

Azért volt ez hajtépő, mert ez csak egy cikk volt, amit át akartam hozni, márpedig abban elég sok hivatkozás volt. Mondjuk én sem ma jöttem a 6:20-assal, egy szövegszerkesztőben lecseréltem a hivatkozásokat. Oké. De ez a plusz munkán túl miért volt zavaró? Újabb bosszantó dologra bukkantam!

Ugyanis jöttek a képek. Régen ezeket az images mappában tároltam. Úgy gondoltam, hogy majd lementem, és az új helyen visszamásolom ugyanoda és jó lesz. Nem lett. Pont az előzőkben írtak miatt egy hülye címet generált a WordPress. Konkrétan: www.valami.itt/images cím helyett www.valami.itt/cikklink/images-t. Hogy mi??? Egyszerűen a WordPressben nem lehet megadni a képek helyét. De egyáltalán: szinte semmilyen mappa helyét! Mindenképpen egy eldugott, elásott és megkövült, baromi hosszú útvonalon képes tárolni a feltöltött cuccokat. Még jó, hogy előre gondolkodtam, mert alapból képes (még ezen belül!) év/hó/nap mappákba is rendezni, akkor aztán sikítottam volna. Tehát lett volna a baromi hosszú link + év/hó/nap. Jesszus!

Tehát hiába másoltam fel az images könyvtárat a korábbiak szerint, nem találta, mert ő a cikk alatt kereste volna, ami fizikailag nem létezik. Tehát a korábbi képek útvonalát újra kézimunkával le kellett cserélnem. Üsse kő, kezdem megszokni. Na de!

Szerkeszteném a cikket. Miből indul ki a WordPress? Igen, a WYSIWYG szövegszerkesztőből. Ez egy rahedli bosszúság melegágya, arról nem is beszélve, hogy korai őszülést és hajtépéssel keretezett hajhullást is okozhat. Amíg a Word egy nagyon tuti szövegszerkesztő, sajnos az elmúlt 10 évben egy valamirevaló WYSIWYG webszerkesztőt nem sikerült összekalapálni. Megsúgom: Joomla alatt is kikapcsoltam. Ugyanis úgy összeszemeteli a kódot és olyan hajmeresztő dolgokra képes alattomos módon, ami még az egyszeri felhasználó kedvét is elveszi egy életre. Inkább azt javaslom: aki jó volt matekból a zárójeleknél (általános második osztály), annak a HTML szerkesztés sem okoz majd különösebb gondot.

Tehát összetalálkoztam minden webszerkesztő rémálmával, gyorsan ki is kapcsoltam a felhasználói beállításoknál. Na igen. Aztán kaptam egy egyszerű jegyzettömböt (szövegablak). Csak ennyi, semmi több. Namármost. Ahhoz, hogy a kód átlátható és könnyen értelmezhető legyen, manapság színeket is használnak az emberek. Egyből látom, hol a szöveg és hol a kód. A Joomla újabb kiadásába pont erre gondolva gyárilag beletettek egy igazán hasznos szerkesztőt (CodeMirror): szépen számozza a sorokat, kiemeli, tördeli a kódot, öröm használni. Erre itt tartunk még ennyi év után is, hogy kapok egy szimpla szövegablakot és boldoguljak. Tessék? Még szerencse, hogy ehhez is van kiegészítő...

Szerkeszteném a HTML kódot, erre mivel találkozom? Hogy a Javascript nem kívánatos kódrészlet. A Javascript arra való, hogy mindenféle látványos dolgokat műveljünk a weboldalon (megjelenik valami, eltűnik, izeg-mozog, űrlapkitöltés, stb.). Az, hogy a WYSIWYG szerkesztőbe ha valaki véletlenül átvált és rámenti a szöveget és ezzel totálisan használhatatlanná teszi a kódot, azon meg sem lepődöm. De néha akkor is átvált rá a WordPress! Ilyenkor kerülget a szívbaj, hogy vajon mit szúrt el?

Az, hogy alapból nem írja be a szövegbe a paragrafus címkét (p taget), amit egyszerű beállításokból ki sem lehet kapcsolni, megint vicc (bele kell nyúlni a kódba emiatt). De jó, a sima szerkesztőben beírom és ott marad. Na de a Javascript az nem! Ha olyan kód kerül bele, egyszerűen lehal az oldal, mert elkezdi átformálni bekezdésnek! Úgy gondolja, hogy ott tuti két Entert ütöttem, tehát bekezdés. És kész. Ennyire buta. Ehhez is kell egy kiegészítő, hogy rendesen lehessen javascriptet a cikkben elhelyezni!

De rendben, ezt is benyelem, megoldom trükközéssel. Aztán a Widgetek. Ezek azok a területek, ahol lehet csicsázni az oldalt hasznos apróságokkal: egy kereső alak, egy belépés, egy cikklista stb. Igen ám, de alapból minden ilyen mütyür minden oldalon megjelenik! Nincs olyan lehetőség, hogy csak itt vagy ott jelenjen meg (pl. a főoldalon ne). Ehhez is kiegészítő kell, csak hogy meglegyen a békénk.

A Wordpress az utóbbi években abba az irányba "fejlődött" (mert igazából nem a hivatalos fejlesztők tehetnek erről), hogy kinövi a blogos kereteket. Elkezdtek készíteni webáruházat, mini-motorokat rá. Ez kábé olyan, mintha a régi autóból a karosszériára egy vegyesboltot húznánk fel. Ugye, hogy fura? De amíg bírja a karosszéria, addig miért is ne? Egy egész iparág épült erre: míg jó pár éve szinte alig volt fizetős kiegészítő ehhez a motorhoz, manapság már szinte csak bemutató, butított kiegészítők telepíthetők rá, amúgy meg elég mélyen nyúlj zsebbe. Ez lassan a Joomlánál is kezd elterjedni sajnos. De oké, mit nekem pár tízezer forint, ha jól működne? De nem működik úgy!

Mielőtt megint előre futnék: a kiegészítők külön világot jelentenek a WordPressen belül: saját beállítások, felületek vannak pl. a receptek összeállítására. Sok esetben tényleg le a kalappal. Ma például egy olyan kiegészítővel találkoztam, amivel fogd és vidd módon alakítható a weboldal anélkül, hogy a szövegszerkesztőt látnám. Tök jó! De! Visszakanyarodnék a karosszériához. A kiegészítők és a WordPress úgy tud találkozni, hogy az adatokat egy cikkbe vagy oldalba kell külön (!) beletenni. Tehát nem elég, hogy a kiegészítőben megírtad a receptet, azt még egy cikkbe bele kell tenned, mint hivatkozás. Ugye, hogy bonyolódik? (Ha eddig egyáltalán eljutottál az olvasásban.) Tehát nyitsz egy cikket és hivatkozol a receptedre. Jujj, de jó! Karosszérián a vegyesbolt.

Csakhogy: a WordPress keresője úgy lett megírva, hogy csak a cikkekben és az oldalakon keres. És mit talál ezekben? Semmit. Mert csak hivatkozások vannak benne. Tehát hiába csilivili a receptes oldal, ha nem lehet rákeresni semmire. No emiatt újabb kiegészítőket kell letöltened (gyűlnek rendesen). Namármost az előbb említett weboldaltervező is mit csinál? Igen: telepakolja a cikket ilyen hivatkozásokkal, címkékkel, amiben ember legyen a talpán, aki szöveget akar javítani. Bár tény: ha olyan tuti a cucc, lehet, hogy tényleg sosem kell a kódba nyúlni, csak a "játszófelületen" kell pötyögni.

Arról már ne is beszéljünk, hogy a kiegészítők annyi menüpontot tesznek fel és ráadásul össze-vissza, hogy felfedezőkörutat kell tenni, mire megtalál az ember egy beállítást, amire szüksége van. Persze a sok kiegészítő itt is ugyanúgy összeveszhet, ma például az egyik kiegészítő frissítése az egész weboldalamat leállította. Ilyenkor persze nincs egy vészforgatókönyv, hogy a motor észleli és kikapcsolja a hibás részt...

Jöhet a kézimunka: a hibás kiegészítőt nem lehet csak olyan egyszerűen deaktiválni! Csak adatbázison át, de ott egy (!) mezőben van benne az összes kiegészítő információja, ráadásul számozva! Amikor töröltem a hibás kiegészítő bejegyzését (hogy ne legyen aktív), mit tett erre a WordPress? Az ÖSSZES kiegészítőmet deaktiválta! Aztán játszhattam a memóriajátékot, hogy vajon melyik is volt bekapcsolva?

Ezután pedig volt olyan kiegészítő, ami el sem akart indulni, mondván, hogy állítsam be újra. Szerencsére egy-két esetben volt csak ilyen, a többi kiegészítő "emlékezett" a korábbi paraméterekre.

Egyszóval: katyvasz. Legalábbis azoknak, akik normális, tiszta HTML oldalt szeretnének készíteni. A WordPress tényleg azoknak jó, akik felhúzzák a maguk kis hobbioldalát, esetleg jó sok pénzük van megvenni a profibb kiegészítőket, de így is fognak vele pár estét eltölteni, mire belakják. Egy biztos: ilyen alapokra nem jó mással építkezni, tehát csak azoknak ajánlom, akik ráérnek gondozni a kis kertjüket és azért nem ijednek meg, ha néha összeomlik az oldaluk a hibás kiegészítőktől. Sok türelem kell hozzá, de kisebb weboldalak készítésére ideális. A Joomla ágyúval verébre lövés lenne ilyen esetben. Ez utóbbi inkább komplexebb, nagyobb, sok oldalas weblapok készítésére javasolt.