Életlapok

Krisztin a Házinyuszi?

Mike Menders interjú az aktuális könyvekről

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2019. március 01.

A legutóbbi interjúnk óta majdnem másfél év telt el. Akkor a múltról és a jövőbeli terveidről beszélgettünk, illetve még Krisztin kiadása előtt álltál. Azóta nem csak ez utóbbi, hanem már egy újabb könyved is megjelent Házinyuszi címmel. Bár a megjelenések kapcsán találkozunk újra, de mielőtt rátérnénk a regényekre, mesélnél magadról, hogy mi történt veled a legutóbbi interjú óta?

2017 év vége után felpörögtek az események. Krisztin javítása február környékén befejeződött, majd márciusban következett a tördelés, végül a nyomtatás. Áprilisban, alig 1-2 héttel a Könyvfesztivál előtt már a kezemben foghattam az elég vaskos, 512 oldalas könyvet, amit Lilith M. Abbey írótársnőmmel együtt meséltünk el. A fesztiválon sok kedves írótársammal találkoztam először, nagy izgalommal telt az esemény, és Krisztint is szerették az olvasók. Rá két hónappal a Könyvhéten is kint voltam, ahol tényleg hatalmas tömeg volt, nagyon érdekes volt a számomra íróként is jelen lenni. Számos ismeretséggel lettem gazdagabb, olvasókat ismerhettem meg személyesen, és tartalmas beszélgetéseken vehettem részt.

Miután kipihentem a megjelenés utáni felfordulást, hobbi szinten borítótervezéssel kísérleteztem. A Könyvhéten nagyon sok ötlettel találkoztam, és játszani kezdtem a képekkel. Ekkor készültek el a Hangulatkeringő könyvek borítói, melyek önmagukban is nem várt sikert hoztak.

Csupán a borító?

Igen, ráadásul annyira jól sikerültek a tervek, hogy többen már akkor meg akarták venni a könyveket, pedig akkoriban csak nyers kéziratban voltak meg. Ez a hirtelen támadt érdeklődés vitt arra, hogy a Házinyuszi történetét letisztázzam, átszerkesszem és kijavítsam. Júliustól januárig tartott ez a folyamat, és végül februárban jelent meg a könyv.

Ne rohanjunk előre, először Krisztinről kérdeznélek! Honnan jött az ötlet, hogy kiadd? Már beszéltünk a páros írásról, és a sukizásról, de miért épp ez a történet? Hiszen számos másik is megtalálható a Sukitore könyvtárban.

Annak idején sok erotikus regényt, sztorit írtam párosan, amiből még később válogathatok, de Krisztin volt az, amelyik talán a legkiforrottabb lett, és a kedves története miatt a legközelebb áll a szívemhez. Lilith-tel korábban már volt két kiadott könyvünk (a Boszú az éjszakában és a Hogy történhetett, melyekben szintén Tűzvirag álnéven található), de azok még Sukitore szerzőként jelentek meg, utalva az oldalra és a műfajra. Krisztin esetében úgy döntöttünk, hogy saját szerzői nevünk alatt adjuk ki. Ez az első, amit már Mike Menders névvel jegyzek.

Apropó, honnan jött ez az alias? Hiszen legutóbb még a saját neveden szólítottalak meg...

Több helyről futottak össze a szálak. Egyrészt egy kedves mentorommal és írótársammal, Baranyai Anikóval történő beszélgetés nyomán, másrészt a név régóta porosodott a "kelléktáramban", ezért adta magát, hogy elővegyem és használjam. Bár Krisztin története épp emiatt furcsa lehet, hogy angol nyelvű szerzők írnak magyar nevű szereplőkről, de úgy érzem, érdemes volt váltanom, és előbújnom. Főleg amiatt is, mert a Házinyuszit is ezzel a szerzői névvel adtam ki, ezzel átkötöttem a korábbi Sukitore írásaimat az egyedi történetekre. Az átállás ugyan lassú folyamat, de kell még idő, amíg az új nevem a köztudatban forogni kezd. Ezentúl ami az írói énemmel összefügg, azt Mike Menders néven adom ki, ami pedig személyes - legyen az vers, borító vagy más - a saját nevem alatt viszem tovább.

Mégis, mi vitt rá ekkora váltásra? Hiszen korábban ragaszkodtál a nevedhez, ha jól olvastam az akkori blogbejegyzéseket.

Igazad van, ugyanis még másfél éve is azt gondoltam, hogy ha magamat adom, akkor miért ne lehetnék arra büszke, hogy magyar író létemre magyar névvel minőségi történeteket, könyveket írok. Aztán bekattant a felismerés, amiről a mentorom is beszélt: érdemes elkülöníteni az írói dolgokat a magánélettől. Nem is feltétlenül magam miatt, hanem mert az olvasó képes lenne összemosni a könyvben leírtakat a személyemmel. Ez a Házinyuszi esetében pedig hatványozottan fontossá vált, hiszen ez - a Krisztinnel szemben - a hétköznapokban játszódik, tehát a végén még azt hinnék, hogy megtörtént esetet írtam meg, pedig a könyv nagy része fantázia.

Nagy része? Tehát van benne megtörtént esemény is?

Szerintem egy író akkor tud jó történetet megálmodni, ha a sztori valami tapasztalaton alapul. Olyanról én sem tudok mesélni, amiről azt sem tudom, mi fán terem. Vagy utána kellene néznem, mint például egy bankrablás vagy mágia, netán gyilkosságok, vagy egy része megtörtént, csak épp nem ott, nem azzal és nem úgy. Konkrétabban: egyes életszituációk ihletet adtak, ahogyan esetleg némely személyek is múzsák lehetnek azzal, hogy találkoznak velem, vagy épp beszélgetünk. Ha megragad a varázs, akkor szinte biztos, hogy valamilyen formában lapra kerül.

Krisztin esetében is volt múzsa, vagy pár megtörtént helyzet?

A múzsám ott Lilith elbűvölő bája, szerepe volt, ami egyszerűen magával ragadott. Pedig az írótársnőmmel nem is találkoztam a történet lezárásáig, csak később, a befejezés után pár évvel. A helyzetek pedig... Nos, mindig szerettem a játékokat, ezek egész tárházát felsorakoztattam a Sukitore történetekben. Krisztin történetét pedig kifejezetten erre építettük fel, hiszen tiltott gyümölcs körül forgott a sztori.

Mesélnél nekünk bővebben is arról, miről szól?

Krisztin, a névadó főszereplő István unokahúga. A leány az édesanyjával érkezik haza a birtokra, akivel István először találkozik. A XIX-XX. század fordulóján játszódó történetben a két főszereplő, azaz Krisztin és Batya (így nevezi Istvánt a leány) bűnös szerelembe esnek, amit az unokahúg szexuális kíváncsisága okoz: a korábban burokban nevelkedett kis hölgy egyre többet akar megtudni az örömök különböző formáiról, amiben a nagybácsi segítségét kéri. Minél többet tud meg Krisztin, annál többet akar, hiszen sejti, hogy Batya nem mindent mond el neki, miközben a nagybácsit magával ragadja a lány ártatlan kíváncsisága. Pont a korlátok miatt nem adhatja oda magát egyikük sem a másiknak, de mégis felfedezik az élet és az érzékiség apró örömeit. A könyv első fele emiatt a játékokról szól. A könyv második részében a hőseink kalandok közé keverednek, ugyanis Krisztint elrabolja egy rablóbanda, hogy örömlánynak adják el. Ennél többet nem árulhatok el, mert nem szeretném a történetet lelőni.

Viszont házinyúlra sem lövünk, ugye? Vagy mégis?

Oké, vettem a célzást! A Házinyuszi egy sokkal nagyobb lélegzetvételű történet, mint Krisztin. Míg ez utóbbi elsősorban a romantikus vonalat erősíti, a nyuszi és a folytatásai egy, a napokban történő kapcsolat különböző állomásait boncolgatja. A sorozat a Hangulatkeringő címet kapta, mert egy táncban is hol előre lépünk, hol hátra, hogy meglegyen az összhang. A három rész is valójában egy történetről szól, de időben eltérnek: a második könyv, a Hercegnő fél évvel az első után, míg a Házasság hat évvel a második után játszódik majd, mégis minden összefügg. Az első könyv amolyan felvezető a következő kettőhöz, ezért nem meglepetés, hogy függővéget kapott, ami már eleve egy csavarral zárul, de akik olvastak már tőlem (például Egyperceseket vagy Szexperceket), azoknak ez már nem meglepetés. Mivel nagyívű sztoriról van szó, a harmadik könyv végén sem egyszerű válaszokat kapunk majd.

A türelmetlen olvasók gondolom azt kérdezik, hogy mikor olvashatják el a többi részt?

Így van, megértem őket, de én is szeretném már egyben látni a könyveket. A Házinyuszit eredetileg 2015-ben kezdtem írni, és kényelmesen haladtam. A folytatást 2017-ben indítottam útjára, de Krisztin előkészületei miatt megálltam az írással. Ahogyan tavaly megjelent a Lilithtel írt könyvünk, majd a nyuszi kiadására koncentráltam, a második rész folytatása szinte végleg megállt. Viszont 2018 őszén kristályosodott ki előttem, mi lesz a történet teljes egésze, illetve még a napokban is jött hozzá jó adag plusz kiegészítés, úgyhogy az eddig megírtakat újra szerkesztem, és ennek megfelelően átírom a következő hetekben, hónapokban. Mivel a két folytatásba sokkal több esemény kerülne, mint ami az első részben volt, ezért vastagabb történetre számítok (a Házinyuszi 392 oldal - szerk.). Tehát jó kérdés, mikorra sikerül megírnom mindazt, amit a második és harmadik könyvbe szánok, valamint ahogy elkészülök a folytatás kéziratával, nekiesek szerkeszteni, korrektúrázni, erdőtleníteni (azaz a szóismétléseket kigyomlálni). A nyuszinál ez majdnem annyi időbe telt, mint Krisztinnél: júliustól januárig tartott. Szóval száz szónak is egy a vége: örülök, ha minden rész kijöhet éves követésekkel, sajnos hamarabb nem megy. Hacsak nem száműznek valami távoli szigetre, ahol kizárólag ezzel foglalkozhatok.

Akkor kívánok sok ötletet, valamint időt a folytatások írásához, és kíváncsian várjuk a további könyveidet! Köszönöm a beszélgetést!

A szerző könyveit megtalálhatjátok a weboldalán, a www.mikemenders.com weboldalon!

A bejegyzés trackback címe:

https://mykee.blog.hu/api/trackback/id/tr3314661875

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása