Alig telt el fél év, és máris új könyvvel jelentkezik Mike Menders, aki elsősorban a felnőtteknek szánt szórakoztató irodalommal lett ismert a hazai olvasók körében. Legújabb könyve, a Macsóbőrben kapcsán készítettem vele az alábbi interjút, ami hol lazábbra, hol komolyabbra sikerült a megszokottnál.

Ha nő lennél, úgy köszönnék most, hogy "csókolom a kis macsóját", de mivel férfi vagy, ezért ma csókolom helyett fogadd baráti üdvözletemet. Honnan jött ez a szokatlan kampány a könyvhöz?

Üdv újra itt! Nos, egy macsó nem lehet gátlásos, visszafogott, inkább akkora az arca, hogy be sem fér a metróba. Szemtelen, néha pofátlan, laza, mint a rigalánc. Egy ilyen téma megköveteli a hasonló hangvételű kampányt. Ez valakinek bejött, valakinek nem. De örülök neki, hogy megosztó lett, és megmozgatja az agyat.

Hallottam, hogy a Moly.hu könyves weboldalról letiltották az egyik képedet (ld. alább), amin egy vonalzó látható, valamint elég kétértelműre sikeredett a szöveg.

Igen, jeleztem is nekik, hogy a tiltásuk alaptalan, hiszen a szóhasználat vagy a kép nem követelte meg a szigorúságot. A felirat értelmezését az olvasóra bízom, hogy a könyvre gondol, vagy valami másra. Az emberek arra asszociálnak, amire szeretnének. Furcsa lenne, ha már azt is megtiltanák, mi járjon az olvasó fejében. Egy jó reklám akkor üt, ha nem csak elolvassuk, megnézzük, hanem beindítja a fantáziát is.

Tehát polgárpukkasztó...

Nem feltétlenül kell átlépni az etikai határokat, nem szükséges megbotránkoztatónak vagy idegesítőnek lennie ahhoz, hogy megmaradjon az emberek fejében. Elég, ha célirányos, találó, ötletes. Később is emlékezni fognak rá.

Akkor beszéljünk erről a macsóról, azaz a Macsőbőrben könyvedről! Honnan jött az alapötlet? Miről szól?

Még öt évvel ezelőtt, az egyik Facebook csoportban tették fel a kérdést: "Mit tennél, ha más bőrébe bújhatnál és bármit megtehetnél?" Ez beindította a fantáziámat, és persze felnőtt témában ötleteltem: ha egy szívdöglesztő pasas bőrében lennék, akkor mennyire élnék vissza a helyzettel? Rám másznának a nők? Vagy esetleg drogdílerként, striciként dolgoznék, netán más, kétes foglalkozást űznék? Aztán elkezdtem írni, végül két év után kerekedett ki a történet.

Várj, ez azt jelenti, hogy már 2014-ben elkezdted? Hol tartogattad eddig? A fiók alján tároltad?

Nem, manapság már az interneten porosodnak a dolgaim. A Sukitore oldalra gépeltem le annak idején, majd miután megakadtam, rá egy évre folytattam, végül 2016-ban kapott keretet és csavart. Összeszereltem.

Akkor ez most novella, kisregény, vagy micsoda? Hiszen nem vastag, nem nagy, nem kemény...

Bár novellaelemeket tartalmaz, mégis inkább kisregénynek hívnám, hiszen nem egy csattanó van benne, illetve nem ott van a vége, ahol azt az olvasó várná.

Pedig Betonka a véleményében arra utalt, hogy egyes részeket már korábban is olvasott...

Nos igen, beszéltem vele erről külön is, mire konkrétan felsorolt pár írót, akik beugrottak neki olvasás közben. Nagyokat pislogtam, mert egyiküket sem ismertem, illetve ennél fogva nem is olvastam tőlük. Mégis, valahogyan ráérezhettem a momentumokra. Nem tudom, hogyan történhetett, illetve elképzelhető, hogy az erotikus irodalomban nincs új a nap alatt. Bevallom, hogy egy dolog volt, ami egy jelenetet megihletett, de erre utalok is a sztoriban: a burás bárokra. Hasonló helyszín jelenik meg a regényben, de sokkal grandiózusabbat, merészebbet írtam meg. Persze később majd kiderül, hogy miért, hiszen kulcsjelenetről van szó.

Akkor ne spoilerezzünk tovább, de a borítóra még kitérnék. Hangulatában hasonló, mint a Házinyuszié, mégis merészebb. Te is áttértél a félmeztelen felsőtestű férfiakra? Ezzel lehet eladni egy könyvet?

Nem, nem tértem át, de ahogy mi férfiak is szeretjük a félmeztelen nőket, úgy a nők is a hasonlóan öltözött férfiakat. Másrészt a borítón csak egy kicsit villan elő a pasas mellkasa, pont annyira, amennyire Facebook kompatibilis lehet egy kép. Különben tudatos volt a választás, hiszen egy macsós sztori ilyen borítót bír el.

De az, hogy mi van a hátlapon, nem mindegy? Mert szavazást is indítottál erről.

Igen, ugyanis a hátlapra eredetileg a könyv egy másik főszereplőjét tettem volna, de sokan tiltakoztak ellene, így készítettem egy szimpla, diszkrét fekete alapút is. Ezután a szavazás bebizonyította, hogy néha az egyszerűbb a jobb: az utóbbi vitte el a voksok javát. Ám úgy gondoltam, hogy azoknak is kedveskedek, akik a vörös-dögös nős hátlapot választották, ezért kétféle borítóval jelent meg a regény. Összesen húsz darabot készítettem fényes felülettel az utóbbi verzióból, a szélesebb olvasói kör pedig a szolid, fekete, matt borítós hátlappal vásárolhatja meg.

A fülszöveget sem vitted túlzásba. Hogyhogy ilyen rövid, nem szokványos ajánlót írtál hozzá?

Úgy gondoltam, hogy a történet nem hosszú, ezért a fülszöveg se legyen az. Amúgy is divatosak azok az ajánlók, melyekben kérdésekkel bombázzák a gyanútlan vásárlót, mint például "Vajon egymásra találnak a szerelmesek? Kitartanak egymás mellett? Hány éves a kapitány?". Úgyhogy felültem erre a vonatra, és kimaxoltam, azaz kizárólag ezekből áll az ajánlóm. Elég figyelemfelkeltő lett, nem? Vagy másképp gondolod? Esetleg jobbat írhattam volna? Nos?

Jó, értem, lassan kérdezni sem merek, pedig volna itt még valami. Ha a regény ilyen rövid lett, miért adtad ki könyvben? Megoszthattad volna ingyen is, nem?

Szerintem az élvezeti értéket nem a hosszúság adja. Ugye ismerős ez férfitársaim? Na ugye. Tény, hogy először csak ebook formában akartam kiadni, hiszen miként mutatna egy füzet a könyvespolcon? Aztán a leporolás során kicsit kibővítettem, humorral megfűszereztem a sztorit, az olvasóim pedig határozottan jelezték, hogy kézbe szeretnék fogni (hiába nem vastag). Innentől fogva nem volt megállás: a kétféle borítóval, plusz könyvjelzővel, valamint a NewLine kiadó boltjában megvásárolt példányok mellé adott háttérképekkel, illetve az olcsóbb árral abszolút reálisnak érzem a nyomtatott kiadvány meglétét. Az jó kérdés, miért nem adom ingyen. Ugyanis egy dolog, hogy megírom, de a korrektúra, a szerkesztés, a közel két hónapi munka időbe telik. Plusz a nyomtatásért is mélyebben zsebbe nyúltam, mert szeretném a nagyobb boltokba eljuttatni. Sajnos még nem tartok ott anyagilag, hogy akár egy Álomgyár mintájára ingyen osztogathassam. Ráadásul ezt megteszik az illegális fájlletöltős oldalak, akik kéretlenül is terjesztik a kiadványaimat. A Házinyuszi is alsó hangon körülbelül hétszáz letöltőhöz jutott el.

Az nem kevés...

Ez szép mennyiség, de ez két okból nem jó nekem azon túl, hogy ismertebb leszek: kiadásilag nem jövök ki nullára, illetve a lappangó népszerűség nem jut el hozzám. Az ilyen letöltéseket nem látom, azt hinném, hogy kevés embert érdekel a könyvem, hiszen az áruházakban nem látok eredményt. Tehát a következő regényeimet írhatnám a fióknak is, hiszen még visszajelzéseket sem kapok, például a Molyon. Azt látom, hogy kábé mennyien veszik meg, de utóbb kiderült, ennek az olvasói körnek a többszörösét érdekli az illegális oldalakon. Viszont ha nincs miből kiadni a következő könyvet, mert a költségek sem jönnek be a vásárlóktól, akkor nem lesz több. Ingyen sem.

Akkor kívánok sok legális, támogató olvasót, valamint sikert a macsóhoz, és nagyon köszönöm a beszélgetést!

A Macsóbőrben szeptember 17-től megvásárolható a NewLine Kiadó áruházában, vagy a könyv hivatalos oldalán lévő elérhetőségeken.