Megnéztük ezt a filmet. Kissé lassan mentek az események benne, és olyan mély tanulságot nem hordozott magában. Lentebb megírom miért.

Röviden a tartalma, aki nem látta: Egy hajón összeakad egy pár férfitagja egy hölggyel, akinek a férje tolószékben van. Persze a tolószékes elülteti a pasas fejében a bogarat, hogy milyen lenne a neje az ágyban, aztán elkezdi mesélni a történetüket. Ez röviden arról szól, hogy mennyire szerették egymást először, majd az első törés megjelent a burkon, amikor a lány flörtölni látta a férjét, erre ő egy táncossal nekiállt lejteni, amitől a pasi persze begőzölt. Megjelent az első probléma. Aztán a pasas ráunt a nőre és ki akarta dobni, de a nő visszament és megalázkodott, mint egy rongy. Ezt persze a pasas kihasználta, és ott törölte bele a lábát, ahol lehetett. Végül a csaj terhes lett és a pasas befizette egy vetélésre. Aztán felültette egy gépre, mintha együtt mennének, majd gyorsan leszállt a gépre. Így rázta le a nőt. Aztán bulizott, csajozott, mígnem elgázolta egy busz és kórházba került. A csaj ismét felbukkan ott, és bosszúból lerántja az ágyról, miután a pasas lebénult deréktól lefelé. A nő bosszúból az ápolója lett, hogy ott rúgjon bele a pasiba, ahol lehet, még majdnem előtte is dugatja meg magát egy másik pasival. Az meg a tolószékben hallja a nyögéseket. Rájönnek, hogy egymás nélkül nem tudnak élni, hiszen az egyiket (a férfit) a vezeklés hajtja, a másikat a kiégettség és a bosszú. Itt kapcsolódnak be az események a hajóútban, hiszen az a férfi, akinek a tolókocsis mesél, egyre szerelmesebb lesz a tolókocsis feleségébe, hiába van neje. Pusztán szánalomból. Persze a nej meg féltékeny, mert női szeme van. Végül a tolókocsis lelövi a nejét és magát. Csapó.

Hogy mi lenne ebből a tanulság? Az, hogy mindenki megkapta a magáét? Hogy nézzünk magunkba, hogy ne játsszunk mások érzelmeivel? Esetleg ilyen tapló emberek is vannak a világban? A bosszú édes, de végül sehova nem vezet?

Kinek mi jön le, de nekem mindenesetre nem sok olyan, amit ne sejtettem volna: ha valaki akar egy kicsit is tenni egy kapcsolatért, megteheti. Az, hogy a megalázottság mennyire mély lehet és erre az a módi, hogy örökre visszavágunk? Szemet szemért? És mi ebben az elégtétel, hogy van két kiégett ember és ahelyett, hogy ismét nulláról indulnának, megállnak és kész. Élnek, de minek? Tehát a film inkább a reménytelenségről szólt, mint a nagy szerelemről, és a végső elkeseredésről, nem éppen a tovább lépésről. Az ilyen filmek után az ember néha úgy érzi: hű, de rossz ez az élet. Pedig az élet szép. Csak felfogás kérdése.