Amikor az ember felett elharangozzák a delet, egyre többször gondolkodik el: innentől merre, hova tovább? Bennem is egyre többször merülnek fel a kérdések, mert máig azt mondom, hogy amit akartam, azt az életben elértem. Igaz, nem voltak nagyratörő terveim, inkább reálisak, de azok megvalósultak. Akik ismernek, egyből visszavághatnak: "és a gyerek?" A válaszom most az: nem tudom. Biztosan másképp alakul az életem, ha lenne, de nem lett, és nem is görcsöltem rá. Jelenleg azt mondhatom, hogy amit szerettem volna, azt elértem. Emiatt bukkan elő pár kérdés újra és újra: hová, merre?

A jelenlegi lehetőségem az, amit egy éve kezdtem egyre komolyabban venni: író leszek, illetve már az vagyok. Számtalan írásom van, mondhatni a fiókban, de elsősorban a Sukitore oldalamon. Igaz, ezeket nem egyedül írtam, tehát a kiadásuk nem csak tőlem függ. A verseimet már összegyűjtöttem, könyvben is napvilágot láttak, szóval ez pipa, feladat teljesítve. Kiadtam az eddigi legjobbnak titulált történetet, Krisztint. Persze elgondolkodtam azon is: tényleg a legjobb? Mi alapján a legjobb? Lesz ennél jobb? Ha tényleg a legjobb, akkor innentől mi jöhet? Krisztin megírása után más irányba fordult az érdeklődésem: a novellák felé, azon belül is az egypercesek kerültek középpontba. Vajon ez a műfaj lesz az utam?

A írói létemen is azért gondolkodtam el, mert bár ezzel tudok adni a legtöbbet az embereknek, de vajon van rá kereslet? Az írás egy úri szórakozás, ebből megélni nem lehet.

Az elmúlt négy évben egyre kevesebbet írtam. Ezen is agyaltam, hogy vajon mi lehet ennek az oka? Mondhatom, hogy múzsa kellene, aki nem jön, nem kerestem, illetve mindig más és más testesítette meg az illúziót. De nem várhatok újabb múzsára ölbe tett kézzel, hogy írni tudjak!

Aztán ott a pornó. Az internet egyre jobban szélesedik, így csúcsminőségű tartalmak kopogtatnak be, mondhatni korlátlanul. Ez pedig abszolút függővé teheti az embert, hiszen mindig kell az új, a más. Mintha minden nap keresnék valamit, és sosem találnám meg. Ráadásul a Brazzers vagy akár az xHamster is olyan tartalmakkal kényezteti az éhes embert, amire vágyik, így az agy megkapja a maga kábítószerét vagy épp édességét, ami csak ideiglenesen tesz jóllakottá, de másnap már újabb adagot követel. Kezdem megérteni a szexfüggőket, ezért elgondolkodtam, hogyan szokhatnék le? Egyik napról a másikra abbahagyjam? Lehet, hogy ez a megoldás, mint egyeseknél a cigarettamegvonás? Ha megvonom a napi szexadagot az agyamtól, akkor a kiéheztetéstől újra beindul a fantáziám? Elgondolkodtató.

Kizárt dolognak tartom, hogy az utóbbi három évben állandóan mélyponton legyen az ihletem, ráadásul egyre kevesebb ingerenciám lenne az írásra, mert ötletem van bőven. Persze hátradőlhetnék, és megélhetnék az eddigi írásaimból, de azokra úgy tekintek, mint a verseimre is: megírtam, lezártam, pont. "Feladat" letudva. Mivel íróként kevesen ismernek, így nem is igazán lesz igény arra, hogy leporoljam a múlt sorait. Viszont ahogyan újabb írói tapasztalatok tapadtak rám, mint patina, úgy látom, mennyivel kifinomultabb történeteket tudok írni. És mégsem megy. Bár ott van a Hangulatkeringő sorozat, amit lassan másfél éve a harmadik rész első harmadánál (vagy negyedénél?) hagytam abba, s azóta is csak pár bekezdés íródott hozzá, nem érzek késztetést a folytatásra, pedig fejben már tudom, mi következne a végéig. Csak megírni...

Elgondolkodtam, hogy fáradt lennék agyilag? Stressz és más dolgok okozzák a kiégést? Persze szívesen elvonulnék egy biztos burokba, de akkor mit eszek és hol lakok? Vagy az nem fontos? Pedig ha nem élek, nem írok. Az íráson kívül más alternatíva jelenleg nem érdekel. Látom magam körül a világot, és talán az is visszahúz, hogy bármit alkotnék, mindig jön valaki, aki jobban tudja, aki okosabb. Így nehéz versenyezni. Mindenkinél többet kell tudnom, ha tökéletes regényt akarok írni? Valós alapoknak bárki utána tud nézni az interneten, tehát a fantázia korlátok közé szorul. Esetleg alternatív valóságokról írjon az ember?

Szóval nem látok előre az életem következő "félidejére". Jelenleg nincs olyan dolog, ami érdekelne az íráson kívül, ami ugye bolond hóbortnak tűnik. Menjek péknek? Kapálni a pusztába? Netán villamosvezetőnek? Bármi lehetnék, de épp ez a gátja a jövőmnek: nem érzek késztetést arra, hogy új dolgokat próbáljak ki. Mert minek? Nem érdekel. Más úgyis jobban tudja. Jelenleg egy szobába vagyok bezárva, a sötétben tapogatózom és azon gondolkodom, hogy leülök, hátha valaki villanyt gyújt.