Ezt a címet adom én is ennek a beírásnak, ugyanis az a cikk, mely elgondolkodtatott ugyanezt kapta. Itt olvasható:

http://csajokrol.blog.hu/2010/01/27/mitol_lesz_valaki_jo_pasi

Érdekes maga a beírás és a hozzá tartozó megjegyzések is. Kitűnik, hogy a nagyobb szájú pasik inkább a pénzt és az anyagi biztonságot helyezik előtérbe, aztán vannak akik hisznek a nőkben és a belső értékeket emelik ki, míg mások igyekeznek az emberi tulajdonságokkal előhozakodni, mint "párom" és "alfahím".

Bár szerintem egyikük sem beszélt arról, ami nemcsak a pasikra, hanem a nőkre is igaz: a saját kiteljesedés, amit mondhatnánk önmegvalósításnak is. De ez utóbbi szóval nem vagyok kibékülve, hiszen kergethetek egy álmot, ami nem én vagyok (például én sem leszek főszereplő mondjuk a Die Hard 10-ben), hanem inkább ami vagyok, azt teljesítem ki. Ha egy nő vagy egy férfi lelkileg a helyére kerül nagyjából (mert tökéletesen sosincs), akkor elindul egy belső folyamat, egy olyan önbizalom, amihez foghatót keveset találunk. Ez jön át, ez a magabiztosság sugárzik kifelé, melyet mások is megéreznek, ezáltal kialakul a bizalom, majd később a tisztelet, szeretet. Amikor látjuk a másikon, hogy jöhet bármilyen rossz, lehet csak egy szál ruhája, a szemében akkor is ott csillog a boldogság, az önállóság. Ez a szikra, mely megfog bárkit.

Tehát nem kell itt misztikumokat keresgélni, és persze mindig lesznek olyanok mindkét nemnél, akik a pénzre és anyagi jólétre hajtanak, de mint tudjuk: a pénz nem boldogít (csak menekülünk bele a boldogságot és önmagunkat keresve). Titok nincs, csupán önmagunk.