Miért szeretik a nők kihasználni sok esetben a férfiakat és ritkán viszont?

Miért van az, hogy a férfi és a nő megismerkedésükkor egymással feszesen viselkednek (néha nincs így) és a férfi a legjobb oldalát mutatja meg a nőnek (és viszont), pedig emiatt később jönnek csak a felszínre a gondok, mert egymás rosszabbik oldalát nem ismerték meg?

És miért van az, hogy ha az ismerkedéskor ki is buknak a hibák, akkor azt a másik nem nem tudja megszokni és elfordul tőle?

A nők és a férfiak miért képzelnek tökéletes mintaképet a másik nemről, és miért nem nyugodnak bele abba, ami van? (Tehát a nők például egy hófehér lovon ülő herceget, aki csak érte jön?)

Miért utálják ki azt a férfit vagy nőt a közösségből, aki mást gondol vagy mond, mint a társai, vagy hamarabb vagy később komolyodik meg, mint a többiek? És ezért miért nézik hülyének?

Miért olyan utálatosak az emberek?

Miért nézik azt a nőt k....nak, aki csak barátkozik a fiúkkal és nem történik semmi sem közte és a fiúk között addig, amíg ki nem választotta a megfelelő párját és azzal nem jár?

Miért van az, hogy amint a lányok észreveszik, hogy érettek, akkor egyből fiú után néznek még 16 éves kor alatt?

A komolyabb srácoknak miért nehezebb partnert találniuk, mint a vele egykorú, szép lányoknak?
Miért szereti sok lány a vagány, felvágós srácokat, akik cigiznek és isznak, és mi a jó ebben, hogy csak buliznak naphosszat?

Miért van az, hogy a tinédzsereknek, főleg a lányoknak semmi sem drága és mindig a drágábbat választják?

Miért nem szeretik az emberek azt az illetőt, aki mást szeret, mint ő (például zene, könyv stb.)?

Miért nézik ki maguk közül az emberek azt az embert, aki feltűnően öltözködik, viselkedik (például punk, bőrfejűek), még ha az illető igen rendes, udvarias is?

Miért ítélnek az emberek külső alapján?

Miért van az, hogy ha egy ember valamilyen tulajdonságával (akár jó, de lehet rossz is) más, mint a többiek, akkor embertársai megutálják, és ott ártanak neki, ahol csak lehet?

Miért van az, ha egy olyan embertársunkon, aki nálunk (valamiben) ügyetlenebb, azon nevetünk?

Miért a “legjobb öröm a káröröm”?

Miért akarja sok nő elvetetni az első gyermekét, aki egészségesen születne meg, csak azért, mert úgy érzi, hogy erre nem alkalmas?

A lányok miért akarnak kipróbálni sok olyan dolgot 18 év alatt, csak azért, mert már menstruálnak és így már azt hiszik, hogy érettek?

Miért hiszik a lányok azt, hogy az első menstruáció már azt jelenti, hogy ők attól a naptól nők?

Miért van az, hogy a lányok - miután menstruálnak - lenézik a korukbeli fiúkat, akik szintén abban az időszakban érnek, és miért tekintik kisfiúknak őket? Csak azért, mert a lányoknak és a fiúknak azt mondják, hogy “a lányok hamarabb érnek, mint a fiúk”? Arra senki sem gondol, hogy mire egy lány menstruálni kezd, addigra esetleg a fiúk is érnek, csak ők nem hajtanak az idősebbekre, mint ahogy a lányok szokták ilyen tájban? (Amúgy a lányok éretlenségéről szólva: még 17-18 éves korukban is azzal dicsekednek, hogy “én ezzel és ezzel járok”, és hogy “ezzel és ezzel feküdtem le”, miközben a fiúk körében ez sokkal ritkább...)

Miért van az, hogy a nők és a férfiak így elhidegülnek egymástól és jobban megértetik magukat a saját nemükön belül? Miért bíznak a saját nemükben jobban, és miért idegenkednek a másik nemtől?

Miért van az, hogy ritka a nemek közötti barátság?

Miért gyűlöli a legtöbb nő a férfiakat, mint személyeket és ritkán viszont?

Miért nem beszélgetnek olyan sokszor a nemek között a titkos dolgaikról, mint a nemeiken belül?

A nők/lányok miért váltogatják olyan sokszor a partnereiket és miért nem körültekintőbbek a partnerválasztáskor?

Miért olyan rámenős oly sok nő?

Miért akar egy nő mindenkinek tetszeni és nem csak a partnerének?

Miért olyan durvák a férfiak?

Miért szeret egy nő egyszerre több férfit és nem csak azt, akit tökéletesnek talál?

Miért hiszik a nők a legtöbb férfiről, hogy faragatlan fickók?

Egy nő miért néz le egy férfit, ha az őszinte egy-két kényes ügyben?

Miért van az, hogy a nő unalmasnak tartja azt a férfit, aki nem minden percben őkörülötte legyeskedik és nem szórakoztatja egy percig?

Mi abban a rossz, ha egy férfi komoly és keveset viccelődik, és fordítva?

Miért van az, hogy ha a férfi komolyan gondol egy kalandot, ami számára nem csak kaland, akkor a nő faképnél hagyja egyetlen szó nélkül, amint megtudja a férfi szándékait? (Ez alól kivétel az az eset, amikor viszont szerelmesek.)

Miért van az, hogy ha egy párban a férfi a nőtől és viszont hűséget várnak el egymástól, eközben mégis kalandokat bonyolítanak le?

(Íródott 1991 körül, kb. 16 évesen)