Dúlnak a viták a fórumokon az egyik nagyszerű színészünk váratlan halálának okán. A távozása mindannyiunkat megdöbbentett, de sajnos ez az élet rendje: amikor itt az idő, le kell lépni a színpadról. A felzúdulás oka nem a döbbenet szárnyain bontakozott ki, hanem a megemlékezésen. Azon a tényen, ami utólag már nem megváltoztatható, esetleg részben jóvátehető: a köztévé elmaradt megemlékezésén. A hatalmas felháborodás, ami ennek hiányából fakadt emberek gyűlöletét indította el, amit a váratlan szomorúságot váltotta fel. Márpedig a gyászból hamar válik haragossá az ember.
A hír alá tett bejegyzések után átlagosan 10-ből kilenc ember szidta az elmaradt hírt, a maradék egy ember viszont nem értette: miért lenne ez hír? Az értetlenkedők felhozták saját indokaikat: "nem volt jó színész", "ripacs volt", "más halálát sem mondták be" (és sorolták a listát) vagy: "ő is csak egy ember volt". Persze ezek a hozzászólók a gyász közepette tapintatlannak, trolloknak is minősülhetnének, de mégis ez a véleményük. Tényleg nem értik, illetve esetleg azt, hogy miért ez a nagy felháborodás? Ezt már én sem bírtam tovább, az alábbi véleményt fogalmaztam meg számukra:
"Igen, nem volt drámai színész, mint Zenthe vagy Sinkovits, ő kabaré és operettszínész volt. Talán ezért nem tudják páran elismerni a munkásságát, mert azt hiszik, hogy a kabaré és a nevettetés egy tingli-tangli műfaj. Pont, hogy nem. De ahogyan az alma és a körte is gyümölcs, mégsem hasonlítjuk egymáshoz, csak annyiban, hogy ki ezt, ki azt szereti, úgy őt se hasonlítsuk más műfaj képviselőihez.
Igen, sokak szemét csípte, ahogyan (mint fentebb olvasom) Farkasházy is vagy mondjuk akár Gálvölgyi vagy Kern is, de még Koltai Róbert sem lehet mindenki kedvence. De igenis kijár mindegyiküknek a tisztelet, ahogyan bármely más embertársunknak is. Nekik ez a munkájuk, hogy szórakoztassanak, és szeretik is csinálni, amit.
Az, hogy ki mennyire jön be az embereknek az adott szerepektől, jellemtől és életmódtól is függ. Kitérőként: a külföldi színészekért hogy odavannak milliók, miközben drogoznak, isznak és még akár nőt is vernek, aztán mégis így tudják elfogadni vagy elítélni. Itthon van nekünk erre Stohl vagy Damu Roland és mégis itthon már akasztanának. Itthon kiderül (pontosabban: ő maga vállalta fel), hogy igen, iszik párszor Bajor Imre is. De ahogy mondta: ez egy ilyen szakma, ki nem? Vagy elfogadjuk, vagy nem. Ez az ő élete volt, ilyen volt. Bírálni könnyen tudunk, kritizálni meg az alapján, hogy tetszik-e vagy sem (tehát nem az, amit nyújtott, hanem a saját ízlésünk szerint).
A megemlékezés pedig megint egy dolog: kihagyhatja a köztévé, de ha már eleve köznek szóló médium, és a köz java része szerette, függetlenül a politikai nézeteitől, akkor igenis kutya kötelessége lett volna a fő műsorban, tehát a híradóban beszámolni a haláláról. Ezután minimum az az elvárható, hogy egy estét szentelnek neki a korábbi darabjai alapján. Úgy gondolom, akadna az állami tévé archívumában pár kacagtató jelenete."
Még annyit tennék hozzá: az az ember, akit sokat szeretnek vagy utálnak, alapból közszereplővé válik. Ha akarja, ha nem. A mai internetes világban bárkit felemel a média vagy a sárba aláz, akár egyik napról a másikra, amit a közvélemény követ. Az aktuális trendnek ellentmondani pedig gyalázatnak számít a másik véleményének elfogadása és tiszteletben tartása helyett. Ezt még egy szomorú gyász sem tudja megváltoztatni. Ki lehet mondani a másik oldal véleményét, de amíg a reakciók heves indulatokat váltanak ki, jobb későbbre halasztani a tárgyilagosságot.
Most annak van itt az ideje, hogy búcsúzzunk, méltón elismerjük a másik életét, munkásságát még akkor is, ha valakinek nem tetszett. Főleg akkor, ha a főhős pozitív személyiség volt sokak számára, mert mindig a pozitívumoktól leszünk jobbak és az ilyen emberek mutatnak utat sok ember számára, még ha néha negatív dolgai is voltak. Mert emberek vagyunk, és ha nem mérlegelünk, akkor nem jutunk előrébb. És ehhez szükség van olyan pozitív figurákra, mint Bajor Imre volt. Isten nyugosztalja.
Update: most tessék megkapaszkodni, megkaptuk a kifogást, hogy miért nem ejtettek egy szót sem szegény Bajor Imréről. Katt ide és kiderül.
Update2: a Comment blog még példákat is felhoz. Nem szép dolog a bezzegelés ilyen szomorú hírnél, de a kifogás ellenében mégis elő kell venni ezeket a tényeket, hogy bizonyítsák a mellébeszélést.
