Ez a történet kezdődhetne úgy, mint egy mese: egyszer volt, hol nem volt... Legalábbis üres szabad terület a telefonom memóriájában. Ugyanis ez egy 2011-es modell, ami a mai, gyorsan változó világban már elavultnak számít az okostelefonok piacán. Az ember (jelen esetben én) szeretné arra használni, ami: nem csak telefonálásra, hanem alkalmazásokra (rövidítve: appok) is, legyen szó GPS-ről, vagy egyszerűen egy beszélgető alkalmazásról (Skype vagy Viber). Ahogyan változik a világ, ezek az appok egyre több helyet foglalnak, funkciójuk bővül. Csak a telefon (kis méretű) belső tárhelye nem, hiszen az állandó. Mivel az appok alapból erre a tárhelyre kerülnek, hamar kikövetkeztethető a végeredmény: előbb-utóbb megtelik ez a tár. Mit lehet ilyenkor tenni?

Az első és kézenfekvő megoldás sokaknak: új telefon vásárlása, hiszen ez már régi, elavult, kinőttem - sorolhatnám még. Csak egy olyan telefon, ami 3-4 évre elég, igen drága, 1-2 évente készüléket cserélgetni szintén drága kidobásnak tűnik részemről.

A másik megoldás, hogy az ember feltalálta az SD kártyát, ami egy picike kis lapka, amit bele lehet tenni a telefonba, hogy másodlagos tárhelyként funkcionáljon. Na de: jöhet az első csavar! A telefonos rendszert úgy írták meg, hogy az appok nem közvetlenül ide települnek, hanem előbb a belső tárhelyre kúsznak fel, majd aztán kerülnek a kártyára.

Ezt kábé úgy képzeljük el, hogy van egy egy szobás lakásom és egy zárt karámom birkáknak. A vásárolt birkát nem egyből a karámba vezetném, hanem előbb a lakásba, majd csak azután a karámba. Egy birkánál még működik, de egyszerre ötvennél? Ugye, hogy logikátlan: ahelyett, hogy egyből a helyükre tenném őket, előbb a lakásba kell vezetnem őket. Ha meg nem férnek be, akkor ciki van, mert addig a karámba sem vihetem őket.

Szóval jön a fejvakarás: a belső tárhely kicsi, az SD kártya nagy, de nem tudom megkerülni a belső tárat a telepítés során. Ráadásul (az előbbi példánál maradva) a lakásban egyre csak gyűlnek más dolgok is, pl: a vágott birkák húsa, gyapja és az élelmek. Tehát ahogy gyűlnek a birkák (akár kint vagy bent), a szoba még zsúfoltabb lesz a plusz dolgoktól. Visszafordítva: minél több az app a telefonon, a belső tárhely szinte hatványozottan fogy.

Egy kis szoba/tárhely esetében hamar elfogy az üres terület. Ez kábé 10-15 appot jelent, de egyes esetben még ennél is kevesebbet. Jöhet az újabb fejvakarás: ott a hatalmas SD kártya és mégis kihasználatlan, miközben a belső tárhelyen kell tartani némi üres helyet is, mert másképp semmi nem fér el és reklamációt kapok. Jöhet a képzeletbeli pacsi a gyártónak: ügyesen kitaláltátok, hogy csak a számológépet használjam, esetleg egy sms még belefér.

Szerencsére az ember elmés: egy fejlesztő felismerte a problémát és zseniális húzással átvágta a csomót. Egy olyan appot hozott létre, ami becsapja a rendszert. Birkás példára fordítva: az állatokat kivezeti a szobából, a járulékos cuccokat is elraktározza odakint, a szobában pedig csupán egy nyilvántartás marad, hogy "ez és ez van odakint". Hát nem jobb egy papírt bent tartani az állatok helyett? Átfordítva: az appokat és a sok hóbelevancukat átpakolja a kártyára, majd egy hivatkozást (linket) hoz létre a belső memóriában, mintha az app ott ülne, pedig nem. Tehát jól becsapja azt. Windowsos világban úgy kell elképzelni, mint egy parancsikont: a program máshol van, de az asztalról indítható.

Ennek a csodaprogramnak a neve: Link2SD és ingyenes verziója is van, illetve kemény 500 Forintért plusz funkciókat is kapunk mellé. Az előbbiből látható, hogy az 500 Forint bőven megéri, mint új telefont venni. Telepítésnél csak egy hátránya van, de ez érthető: a telefonnak/tabletnek rootoltnak kell lennie! A program és a kártya előkészítéséről vannak tutoriálok, leírások erre most nem térek ki.

Tehát amint feltelepíti az ember ezt a csodát, az első dolga mindent átpakolni a kártyára, amit szabad, lehet és tud. A belső tárhely fellélegezhet: ezután már jöhetnek egyesével a birkák - akarom mondani: frissítések, hiszen azok simán áthaladnak és automatikusan jegyzésre kerülnek (tehát áthelyezi a kártyára a háttérben). Arra persze figyelni kell, hogy a berendezést ne vigyük ki a karámba, szóval a rendszerelemeket csak óvatosan tegyük át, illetve pár olyan programot hagyjunk a belső táron, ami a napi használathoz kellhet, mint például a képernyőn megjelenő billentyűzet appja. Szóval ésszel rendezkedjen az ember, ha már nekilát, hiszen mindennek megvan a maga helye: birkának a karámban, asztalnak és ágynak a szobában.

Az ember dörzsöli a kezét: itt a kánaán, a régi telefont is felokosíthatja, telepakolhatja minden vacaksággal. Ámde! Amíg a birkák a szobában voltak, azonnal kezdhettünk velük valamit. Viszont ha a karámba kerülnek, akkor bizony ki kell menni hozzájuk: fel kell öltözni, kimenni, visszajönni. Lassabb és macerásabb. Kábé ennyi áldozatot kell hozni az esetünkben is: az appok kicsit lassabban mozognak, reagálnak, főleg az első indításkor. Egyrészt nem találják a helyüket, illetve ekkor lakják be az új területet - türelmesnek kell lennünk. Előfordulhat, hogy egyik-másik reklamál, nem indul el, makacskodik. Ezeket sajnos vissza kell tenni a belső tárhelyre, ennyit be kell áldozni.

A történet itt véget is érhetne, hiszen elvileg innentől fogva mindenki boldog lenne. De mint tudjuk: a világ sosem tökéletes, úgyhogy jöhet a tegnapi, több órás szenvedésem, ami okulásul álljon itt, némi szakmázással körítve.

Ha homok kerül a fogaskerekek közé

Mert miért ne kerülne? Miért legyen valami tökéletes? Ugyanis egy "apró" hátránya van csupán a dolognak: a telefont ezentúl nem lehet meghajtóként csatlakoztatni a számítógéphez, csak Médiaátviteli (MTP) módban. Hogy miért, nem tudni, talán a Link2SD ül rá valamire, bár szerintük ilyen hiba nem fordulhat elő, vagy készítsük elő újra a kártyát (illetve a rajta létrehozott speciális területet). Én ez utóbbi útra léptem rá és ráment vagy 7-8 órám, mire kijutottam az alagút végén oda, ahonnan elindultam, csak jó adag tapasztalattal a hátamon. De kezdjük az alagút elején!

Bosszantott, hogy egy funkciót vesztek el, és hogy miért is: ha meghajtóként csatakoztatom a telefont a gépre, akkor úgy tudom kezelni, mintha pendrive lenne. Ennél egyszerűbb és gyorsabb módja a fájlok (képek, videók, szövegek) átvitelére nincs. Nem kell semmilyen program, sem konvertálás: rádugom és megy. No ez most eltűnt. Bár állítólag az újabb Androidokban ezt le is tiltották, de ez nem vigasztal, mert sokszor az egyszerű a legjobb.

Másrészt van ez az MTP mód, de nekem elég bizarr megoldás: végigböngészi a számítógép a telefon mappáit, és csak azután (jó pár perc elteltével is akár!) férhetek hozzá a tartalomhoz. Úgyhogy kissé kényelmetlenebb. Az már csak mellesleg megjegyzendő, hogy gyanús volt: miért olyan lassú az appok használata, még SD kártya esetén is (szakmásoknak: 32 GB és Class10-es Kingstonról beszélünk)?

Ezen előzmények után hittem a Link2SD szerzőinek és úgy voltam: biztos a kártya előkészítése során szúrtam el valamit. Ezért arra gondoltam: ezt a speciális területet megnövelem. Kártyát gyorsan kivettem, be egy kártyaolvasóba és hadd szóljon: bővítsük, ne legyen szürke, ismeretlen rész rajta, egy nyúlfarknyi sem! Hátha emiatt nem látta a számítógépem a kártyám (biztos a szürke foltot látta). A kártyaolvasó persze gagyi kínai gyártmány: a terület átméretezésénél eldobta a kártyát. Egy másik olvasóval végül megoldottam a dolgot.

Kártya vissza a helyére, de onnantól megbolondult a telefonom, állandóan leálltak a programok már a telefon indításakor, a Link2SD is folyamatosan próbálkozott, az Android meg közölte, hogy tele a belső tár. Mintha a birkák fellázadtak volna.

Viszont a programjaim már a kártyán voltak (linkelve) a speciális területen, tehát nem törölhetem le ezeket. Mégis jó lenne lementeni, mielőtt nekiállok újra gyűrni a cuccot, avagy mentsem, amit még lehet. Na ja, csakhogy az Android olyan fájlrendszert (ext2, ext3 vagy ext4) használ, amit a Windows nem ismer. Kábé jó fél-egy órába telt egy rendes szoftvert találnom a számítógépre, hogy olvashassam ezt a speciális területet. Mikor sikerült, akkor azt hittem, simán lementem a cuccot és kész. "Azt hitted? De édi!" - hogy klasszikust idézzek és igaza lett: olyan karakterek voltak egyes könyvtárakban, amit nem lehet használni a Windows alatt (például csillag). Kezdtem tépni a hajam. Na mondom: nem fogsz ki rajtam: becsomagolom és aztán majd a végén ki. De a Windowsos szoftver is tagadta az egészet, nem volt hajlandó összepakolni.

Nézem, mi is az, amit nem tudok átmásolni? Valami data könyvtár. Hát akkor csak a többit, aztán majd biztosan újra létrehozza az Android később, az app indításakor, hiszen okos. Legyintettem, mint kőműves az egyszeri házra: jól van az úgy.

Miután minden mást sikerült lementenem, akkor letöröltem az egész speciális területet a kártyáról és úgy döntöttem, hogy egy újabbat hozok létre (szakmabéliknek: ext2 helyett egy ext3-as, tehát újabb fájlrendszerűt). El is készült, szuper, pipa! Viszont a lementett cuccot nem tudtam visszamásolni a kártyára. Nem látta a Windowsom, pedig kellett volna. Újabb fél-egy óra szenvedés, mire sikerült olyan szoftvert találni, ami írni is tudja az új területet: klasszikusan visszatértem az egy órával ezelőtti Paragon ExtFS-hez. Hogy miért makacsolta meg magát korábban, máig nem tudom. Átmásoltam végre a lementett mappákat. Szuper!

Telefon indul, Link2SD-ben elvégzem újra a csatolást, hogy ezentúl oda pakoljon, az az ő helye. A telefon megint újraindul, de... A korábban telepített programjaim közül ami költöztetve lett anno egyik sem indítható. Mint például Play áruház vagy fájlkezelő. Próbáltam pár trükköt, de a Link2SD csak makacskodott: nekem nincs semmi linkelnivalóm. Zsákutca: a kártyáról már sosem másznak vissza a korábbi hivatkozások.

Szerencsére megvoltak a korábbi appok mentései, nem is ez volt a gond, hanem a hogyan. Tehát: ha nincs program a telefonon, amivel vissza tudnám tenni azt, amivel elvégezhetném, akkor körbeértem. Itt kezdtem már szívbajt kapni, hogy az egész telefont újra kell húzni? Ráadásul már hajnali egy óra volt. Na - mondom - most itt állok a semmiben.

Persze továbbra is kerestem a neten, hogy hátha újraéleszthető a kártyán lévő linkelés más módon, de nem. Egyik trükk sem segített. Aztán megjött a reménysugár: szerencsémre a MyPhoneExplorer app nem volt anno átrakva, tehát a belső tárhelyről vígan indíthattam. Ez egy hidat hoz létre a számítógép között, ahol szintén van egy ugyanilyen nevű szoftver. Amivel a gépről telepíteni is lehet wifin át! Zárójelben: névjegyek, feljegyzések, sms-ek és még sok más adat is menthető a segítségével, mindenképp ajánlom!

Nosza: wifin összelőttem a telefont a géppel és a gépről elkezdem telepíteni a programokat. Az első sikerült is, a Link2SD okosan tette a dolgát: pakolgatott rendesen. Jön egy nagyobb program és máris reklamál a telefon, hogy nincs hely a belső memóriában. Rátapizok: a fele üres. Már ez is hazudik! - csóválom a fejem, hogy mi a fene legyen?

Tudtam, hogy a rootolt telefonokra fel lehet tenni egy CWM Recovery alkalmazást, ami a telefon indításakor hívható be és kívülről kerülhető meg vele a rendszer, tehát az appokat úgy is feltehetem. Hajrá: neki is estem, hogy felteszem, de hiába a többszöri újraindítás: nem akart bejönni indításkor, hiába nyomogattam a szükséges gombokat. 

Végül úgy döntöttem: a halott ikonokat eltávolítom (mintha leszedném), hátha akkor helyreáll a lelkivilága. Aztán feltoltam (a MyPhoneExplorerrel) a Google Play Szolgáltatásokat, ami az egész cucc fő mozgatója. Érdekes, ez most bezzeg felment - csettintettem magamban. És aztán szépen a többiek is. Közben persze a MyPhoneExplorer app adatokat folyamatosan törölni kellett pár telepítés után, mert az okos programozó úgy oldotta meg, hogy a telepítők abba kerülnek be, így állandóan foglalná a belső tárhelyet. Tehát ezt üríteni kell, mint a kukát szokás időnként, majd újra csatlakozni a wifire.

Mire minden felment, volt vagy hajnali három óra: letisztult minden, a telefon is gyorsabb lett kicsit. De ekkor jött a pofán csapás: mindegyik appot állíthattam be elölről, mintha csak újonnan tettem volna fel. Mert ugye a beállításaik a data mappában voltak, amiket korábban nem tudtam lementeni. Szóval ez a buherálás ma is tart, mert 15-20 app (és azóta persze lehet, hogy több) egyedi paramétereit végignyalni nem kis idő. Mint egy komplett rendszerhúzás.

Végül hajnali 4-kor már nem bírtam, hogy nem alszom, így ágyba estem, majd hatkor keltem is.

Persze lehet, hogy egy komplett telefon újrahúzása rövidebb idő lett volna. Viszont volt jó pár app, ami a belső tárhelyen csücsült, spec beállításokkal. Tehát a keretet nem akartam kidobni.

Legyen ennek a hosszú bejegyzésnek tanulsága? Talán az, hogy az idő pénz: ha lenne sok pénzem, vennék másik telefont és nem kellene ilyenekkel vacakolni. De szegény ember vizel és főz, úgyhogy némi kitartás után tettem egy kört az Androidos világ kicsit mélyebb felszínein, hogy visszajussak oda, ahonnan elindultam. Bár most kicsit gyorsabb lett a készülék, de csak akkor állok neki legközelebb ilyen telepítgetésnek telefonon, ha újat veszek.

-------------------------------------

Ráadás: a fenti témához szakmailag nem kapcsolódik, inkább afféle stáblistás jelenet következik arról, mennyire tudnak szívatni az égiek.

Hajnali négykor úgy döntöttem, aludni megyek, a beállítgatásokat majd folytatom, de elvileg kész vagyok. Gépet kikapcsoltam, még egy utolsó pillantás a telefonra. Pislogtam is kettőt: hová lettek a bejegyzéseim? Eltűntek, pedig a folyamat alatt és a végén is megvoltak. Egyszerűen valahol köddé váltak. Még szerencse, hogy a fenti mentés során a MyPhoneExplorerbe leszinkronizáltam. Gép vissza, szinkron újra megvolt, jegyzetek visszakerültek. Most már tényleg menjek aludni!

Telefon el, gép kikapcs. Asztalon ott volt egy kis SD kártya, amit az olvasóból vettem ki még a folyamat elején, a partícionálásnál. Ne kallódjon el: úgy gondoltam, visszadugom az olvasóba. Nomármost: ismerik sokan, hogy van az a rugós aljzatú olvasó, amibe nem simán becsúsztatom a kártyát, hanem bepattan. Ez is ilyen volt. Innen már sejthető a végkifejlet: amikor vissza akartam dugni a kártyát, hogy bent maradjon, a körmömön megcsúszott, és a rugó meg csak: "ping!" - kilőtte. Úgyhogy aztán a szőnyegen térdelve keresgettem a minták közt, hogy "hova bújtál te kis aranyos?" A szőnyeg meg azt hihette, hogy rendesen viselkedett, amiért ennyit simogatom. Végül meglett a kártya és akkor döntöttem úgy, hogy semmihez nem nyúlok alvásig, mert akkor tuti nem lesz a pihenésből semmi.

Le is feküdtem, ahogy kell, már hunynám a szemem, amikor az alattunk lakó kisgyerek elkezdett sírni. Lehet, hogy ő sem tudott aludni? De már olyan fáradt voltam, hogy ez sem zökkentett ki: újabb akadályt győztem le az álmossággal. Így is két és fél órányi alvás volt betervezve, amiből persze kevesebb lett végül, mert sikerült hatkor felébrednem fél hét helyett. Szerencsémre azért sikerült megúsznom a napot anélkül, hogy hasonló akadályokat gördítettek volna elém.