A párom tegnap félrelépett. Persze mindezt azután tudtam meg, hogy felhívott. Ráadásul arra kért, hogy menjek elé. "Még mit nem! Ezek után?" - puffogtam magamban, de csak annyit mondtam neki:
- Persze, azonnal indulok.
Mi mást mondhattam volna? Rendes embernek tartom magam, ameddig erőmből telik. Aztán majd leülök. Ahogyan ő is azt tette a buszmegállóban. Ha már a hegy nem megy Mohamedhez.
Láttam, nagyon kényelmesen ült, kérdeztem is tőle:
- Jól esik a züllés?
Persze ő csak nyögve válaszolt:
- Züllik a fene, de esni estem.
- Azt az eső szokott - vontam meg a vállam. - De legalább kelet felé? Hogy azt higgyék, imádkozol.
- Még a sofőr is leszállt...
- Ő is imádkozott? Vagy besegített, hogy megfelelő legyen a tájolás?
- Csak megkérdezte mi a baj. Miután a két szatyrot is eldobtam.
- Miért? Kihúztad a biztosítófület?
- Francot. Letettem a kezem.
- Látom, azóta felvetted és visszaraktad a helyére.
- Inkább segíts felállni.
- Ez az én szövegem! - kacsintottam.
- Szerencséd, hogy nem bírlak most seggbe rúgni. Viccelődsz itt velem.
- Na jó, menjünk! De azt tudod, hogy téged a hasonlóan bicegő kutyánál is hamarabb utolérnek?
- Vicces. De rendesen kiment a bokám.
- Majd visszajön, ha hívod.
- Holnapra biztosan nem állok lábra - nyögte.
- Berúgás előtt én is ezt mondanám. Kell neked is rúgdosni.
- Kibicsaklott, nem rúgdostam! Beleléptem egy gödörbe. Jól be fog dagadni. Meg kell mutatni az orvosnak.
- Kár dicsekedned vele, szerintem napjában több ilyet lát.
- Nem dicsekvésképp! Csak nem tört el.
- Á, akkor nem tudnál ráállni sem.
- Akkor csak húzódás. Vagy ficam. Vagy...
- Ki ne találd, hogy nátha! Majd a doki megmondja. Csak ne az urulógiára menj.
- Persze! Inkább a sebészetre.
- Le akarod vágatni? Mondjuk akkor nem fog bedagadni.
- Nem, de az majd elküld röntgenre.
- Akkor te is át leszel világítva. De ahogy nézem, ez csak szimpla rándulás. Két hét múlva meg kirándulás lesz.
- Ne is mondd, akkor hogy fogunk sétálni?
- Járókeretet ne hozzak? Jót tesz a hegynek.
- Az még nem kell majd.
- Elég a mankó? Frankó.
- Á, addigra már jobban leszek.
- Legalább kipihened magad, nem leszel talponálló - vigyorogtam.
- Ja, ennyi előnye van. Na nyisd az ajtót, ne fárassz! Így is feküdni fogok egy hétig!