Imént megnyitottam ezt az oldalamat, ahol hirdetések is vannak. Mi böki ki a szemem? Egy olyan kép, melynek a tetejére az van írva: "Repülni jó könyvek", majd alatta a cím: "Légikatasztrófa". A képen pedig egy utasszállító repülőgép roncsa.

Enyhén szólva is morbid. Mert azt sugallja a fejléc szerint, hogy milyen jó repülni, majd alatta egy roncs. Tényleg nagyon tuti lehet... Hasonló ötleteim lennének, például az Enni jó könyvekhez egy etióp kisgyermek csontra soványodva, vagy a Lakásberendezés könyvekhez egy hontalan kartondobozzal, netán ugyanez a borító a Tőzsdézz okosan könyvekhez.

Nem tudom ki találta ki ezt a borítót vagy miért alakult így, de megértem, hogy a repüléses könyvsorozatban szót kell ejteni a katasztrófákról is. Csak akkor a sorozat kaphatott volna más gyűjtőnevet, például "Repülésről mindenkinek" vagy hasonló közhelyes név.

Ezt a címet adom én is ennek a beírásnak, ugyanis az a cikk, mely elgondolkodtatott ugyanezt kapta. Itt olvasható:

http://csajokrol.blog.hu/2010/01/27/mitol_lesz_valaki_jo_pasi

Érdekes maga a beírás és a hozzá tartozó megjegyzések is. Kitűnik, hogy a nagyobb szájú pasik inkább a pénzt és az anyagi biztonságot helyezik előtérbe, aztán vannak akik hisznek a nőkben és a belső értékeket emelik ki, míg mások igyekeznek az emberi tulajdonságokkal előhozakodni, mint "párom" és "alfahím".

Bár szerintem egyikük sem beszélt arról, ami nemcsak a pasikra, hanem a nőkre is igaz: a saját kiteljesedés, amit mondhatnánk önmegvalósításnak is. De ez utóbbi szóval nem vagyok kibékülve, hiszen kergethetek egy álmot, ami nem én vagyok (például én sem leszek főszereplő mondjuk a Die Hard 10-ben), hanem inkább ami vagyok, azt teljesítem ki. Ha egy nő vagy egy férfi lelkileg a helyére kerül nagyjából (mert tökéletesen sosincs), akkor elindul egy belső folyamat, egy olyan önbizalom, amihez foghatót keveset találunk. Ez jön át, ez a magabiztosság sugárzik kifelé, melyet mások is megéreznek, ezáltal kialakul a bizalom, majd később a tisztelet, szeretet. Amikor látjuk a másikon, hogy jöhet bármilyen rossz, lehet csak egy szál ruhája, a szemében akkor is ott csillog a boldogság, az önállóság. Ez a szikra, mely megfog bárkit.

Tehát nem kell itt misztikumokat keresgélni, és persze mindig lesznek olyanok mindkét nemnél, akik a pénzre és anyagi jólétre hajtanak, de mint tudjuk: a pénz nem boldogít (csak menekülünk bele a boldogságot és önmagunkat keresve). Titok nincs, csupán önmagunk.

Aki ismer, vagy olvasta az írásaimat tudhatja, hogy csúnyán beszélni, káromkodni nem szoktam. Viszont már nem bírom az olyan bejegyzéseket, melyek a "majd medmondom a tutit" stílusban a lehető legmocskosabb kifejezésekkel tarkítják az irományukat. Apám annak idején azt kérdezte, miután egy csúnya szót kiejtettem a számon, hogy "Tudod kik szoktak így beszélni? Ugye, hogy tudod... Olyan is akarsz lenni?" Azóta inkább nem beszélek csúnyán, fogalmazni meg még úgysem, hiszen káromkodni minden útszéli ember tud, de nem káromkodni és szépen beszélni kevesen. Bármilyen furcsa, de nem is hiányzik.

Viszont most úgy döntöttem egy csokorba szedem a "tiltott" szavakat (legalábbis egy részüket) és rátok borítom amolyan gúnyként, iróniaként, görbe tükröt mutatva, hogy miket is találhatunk manapság egy-egy blogban. Csak most itt egyszerre és töményen kapjátok, hogy érezzétek mit is utálok a mai írásokban... Aki tehát érzékeny a csúnya szavakra, köszönöm, hogy idáig elolvasott, és kattintson tovább.

A kurva Isten faszát a rohadt sok tetves blogosnak, akik teleszarják a redvás elméteteiket mindenféle okádék faszsággal. Nem hiszem el, hogy nem lehet egy fasza cikket úgy elolvasni, hogy a kurva anyját ne emlegessem az írónak, amilyen ilyen gennyláda. Vernék ki belőle a gecit, hogy baszná szájba a picsáját. Ráadásul élvezhetetlen, mint a kurvája vibrátora, mert tele van olyan baszott nagy ormótlanságokkal, csak hogy megmutassa ki a faszagyerek. Úgy küldeném el az ilyen írókat a gecibe, hogy még a tökei is a bivajbasznádi lomposba kergetőznének. Állat fasszopó rohadék tetvek. Talán az anyjuk is ribanc volt, aki úgy szopta a faszt magába, mint szomjas pina a habos gecit. Basznám szájba mindet, aki olyan kurván meg tudja írni, hogy elmegy az ember kedve az olvasástól. Verje ki otthon magának a büdös faszba. Na csá.

Imént néztük meg a Kabalapasi című vígjátékot és egy pillanatra elgondolkodtam: attól, hogy mást boldoggá teszünk, a saját boldogságunk is fontos.

A történet arról szól, hogy egy tízéves lány megátkozza a főszereplőt, mert az nem szerelmes belé. Eltelik tizenöt év és az átok hat: a srác összes kapcsolata szakítással ér véget és a lány a következő pasashoz férjhez megy. Az átok olyan jól működik, hogy a nők körében és a neten is elterjed, hogy aki ezzel a pasassal lefekszik, megtalálja az igazit. Persze a pasas felismeri a lehetőséget, hogy egyrészt ő is jól jár, másrészt a nők is, mert utána megtalálják a boldogságot. Viszont a srác hiába keresné a sajátját, nem meri az átok miatt. Pontosítsunk: a kiszemelt hölggyel randizgat, de végül nem mer lefeküdni vele, nehogy elveszítse a nőt. Persze kavarás van rendesen és hepiend is, viszont elgondolkodtam, hogy bár másoknak ha boldogságot adunk, magunknak is megtaláltuk-e?

Biztos vagyok abban, hogy én megtaláltam, maximum a vágyaimat kellene inkább kordában tartani, de legyünk annyira önzők, hogy magunkkal foglalkozzunk? Vagy éppen arról van ismét szó, hogy önzőnek kell lennünk, hogy önzetlenek lehessünk? Tehát ha van miből adni, akkor adjunk, de ha nincs, csak önmagunk ürítjük ki a lelkünk? Bár az is igaz lehet, ha mi boldogak vagyunk, ritkán gondolunk és segítünk azokon, akiknek lehetne - persze nem ész nélkül.

Nincs olyan ember, akinek ez nem fordult volna meg a fejében. Ami engem is most elgondolkodtatott, hogy a Story TV-n tegnap ért véget a Dallas, melynek utolsó két része arról szólt, hogy megmutatják Jockeynak, mi lett volna ha nem születik meg.

Van egy régi, karácsonyi film is, melyben szintén ezt vázolják fel, a címe: Az élet csodaszép. Régen láttam már, de akkor nagyon meghatott, nem véletlenül adták ezt karácsonykor. Sajnos csak feliratosan kapható a DVD boltokban, ismét az illegális beszerzésé az előny, ott szinkronosan is fellelhető talán. Megható és szép, elgondolkodtató, hogy mi is lenne akkor, ha nem születnénk meg.

Eljátszottam ezzel a gondolattal, hogy vajon mi lenne? Persze elképzelni nehéz ezt, hiszen az életnek annyi útja van, mégis egy meghatározott irányban halad. De ha megmutatná nekem is valaki, vajon milyen lenne az élet nélkülem, akkor több tanulságot vonnék le. Egyrészt, hogy valóban tettem-e másokért annyit, hogy az életük jobbá változott a segítségemtől? Másrészt bizonyítaná, hogy egy ember élete is mekkora hatással van a környezetre és az egész világra. Bebizonyítaná, hogy az élet szép, hogy egy fontos fogaskerekek vagyunk egy nagy gépezetben.

Egy újabb film, amit ajánlok a romantika kedvelőinek. Nem tudom megunni. Egyszerűen szó szerint elvarázsol, hiszen nem tudjuk mi a valóság és mi a képzelet, teljesen elmosódnak a valóság és a fantázia határai. De a legjobb ebben az, hogy nem is probléma, talán jobb is így, hiszen végre átadhatjuk magunkat a romantiokának, a szenvedélynek, a nők hódolatának.

Sajnálatos módon kevésbé lett ismert ez a film, pedig Marlon Brando és Johnny Depp játéka feledhetetlen. Főleg ahogyan kibontakozik előttünk a főhős jelleme, ezzel egyre jobban elbódítva a nézőt, visszaadva a romantika hitét ebben a mai világban. Az, hogy valóban hol a helye a nőknek és a férfiaknak, miként hódítunk és ők adják át magukat a csábításnak, mint leszakított virágszálak. Miként kell bánni a nőkkel, miért szeretjük és tiszteljük őket, amitől kivirágoznak és tündökölnek.

Egyik legcsodálatosabb történet, ami a szeretetről, szerelemről és szenvedélyekről szól.

Az alábbi klipp egy montázs a film jeleneteiből, a hivatalos klippet itt találjátok Bryan Adams fantasztikus, latin temperamentumú zenéjével:

https://www.youtube.com/watch?v=hq2KgzKETBw

Az élet... Most hirtelen annyi minden jár a fejemben, hogy egyszerre, egy kupacba leírni mindent sok lenne. De kezdem a vezérfonálnál: az élet nem csak küzdésből áll. Sőt: nem küzdésből áll, hanem inkább tanulásból. Persze aki mazochista, hívhatja küzdésnek, hogy legyűri a problémákat, erősen helyt áll és sorolhatnám még a nemes kifejezéseket, de ha még mélyebbre megyünk az értelmezésben nem a küzdésig nyúlik vissza. Tovább.

Eljött a nap, amikor kiderül mi történik a nőimádó főhősünkkel. A Kaliforgiát szeretem, mert bár nem történik benne semmi, mégis elgondolkodtató, és persze egyben mulattató is. A félszeg író (David Duchovny) kalandozásai, szerelme és hódításai az első két szériában is nagyon tetszettek, kíváncsi leszek mivel lehet ezt még folytatni. A HBO-n ma este kiderül, már akinek van ilyen csatornája. Akinek pedig nincs, annak a korábbi részeket ajánlom.

Aki nem ismerné a sorozatot: a szókimondó író a majdnem feleségébe szerelmes, akitől van egy majdnem kamasz lánya. A nő persze hallani sem akar róla, és miközben vergődik a vágyai és a szerelme között, érdekes helyzetekbe bonyolódik a nők által. Az első széria végén persze hiába lett dobva főhősünk, és ment feleségül a riválishoz a nő, a hölgy rájött, hogy neki az a Hank Moody kell, aki ilyen hétköznapi, emberi. A második széria máris azzal indul, hogy Hank (nehogy a sok nőzés megártson) ivartalanítja magát, és igyekszik rendesen viselkedni, ami hol sikerül hol nem, de mellékszálként még egy rockkerről is írnia kell. Végül a nő bár elköltözik tőlük, a lányuk Moodyval marad.

Röviden ennyi, viszont nagyon hangulatos, és egy rész sem hosszú, alig fél órás. Egy férfi szemszögéből mutatja meg a dolgokat, tele iróniával, némi erotikával és persze az élet sava-borsával. Aki nem prűd, az ne hagyja ki ezt a sorozatot!

Most lett vége a tévében. Szeretem ezt a filmet, többször láttam már. Egyrészt Robin Williams színészi alakításait is szeretem, és bár legtöbbször vígjátékban volt látható, ez a filme az egyik legkitűnőbb alkotás.

Aki nem látta volna még, csak ajánlani tudom. Komoly témájú, kissé drámai, de a lényeg, az élet szeretete, az önállóság, a személyiség kiteljesedése a versek által, no és a Carpe Diem, az Élj a mának! Ez utóbbit természetesen ésszel, ahogyan utaltak is a filmben rá. De az, hogy érezd és élvezd az életet, légy önmagad és teljesedj ki, légy boldog és teljesedj ki... Ez az igazi mondanivalója! Mindezt a verseken, a romantikán, a szavak és a nyelv szeretetén át mutatják be, majd végül a közösség, az összetartozás is átjön a filmből. Lelkileg felemel, és beragyog. Nézzétek meg és igyátok a sorokat, amelyek a filmből átjönnek!

Hát hol máshol olvastam volna ezt a címet, mint egy női weblapon, pontosabban itt, ezzel kezdjétek az olvasást:

http://www.nlcafe.hu/szex_szerelem/20091229/a_tokeletes_pasi_-_megalmodtuk_neked/

Nos elgondolkodtam ezen is. Vannak benne természetbeli ellentmondások, melyek az ember alapdolgai. Tehát nem lehet egyszerre meg minden, amit ott leírtak, és bár említik az elején, hogy ilyen nincs, a végére jót mosolyog az ember és magába néz, hogy eleve ember nincs ilyen.

Lássuk, miért is:

Megnéztük ezt a filmet. Kissé lassan mentek az események benne, és olyan mély tanulságot nem hordozott magában. Lentebb megírom miért.

Röviden a tartalma, aki nem látta: Egy hajón összeakad egy pár férfitagja egy hölggyel, akinek a férje tolószékben van. Persze a tolószékes elülteti a pasas fejében a bogarat, hogy milyen lenne a neje az ágyban, aztán elkezdi mesélni a történetüket. Ez röviden arról szól, hogy mennyire szerették egymást először, majd az első törés megjelent a burkon, amikor a lány flörtölni látta a férjét, erre ő egy táncossal nekiállt lejteni, amitől a pasi persze begőzölt. Megjelent az első probléma. Aztán a pasas ráunt a nőre és ki akarta dobni, de a nő visszament és megalázkodott, mint egy rongy. Ezt persze a pasas kihasználta, és ott törölte bele a lábát, ahol lehetett. Végül a csaj terhes lett és a pasas befizette egy vetélésre. Aztán felültette egy gépre, mintha együtt mennének, majd gyorsan leszállt a gépre. Így rázta le a nőt. Aztán bulizott, csajozott, mígnem elgázolta egy busz és kórházba került. A csaj ismét felbukkan ott, és bosszúból lerántja az ágyról, miután a pasas lebénult deréktól lefelé. A nő bosszúból az ápolója lett, hogy ott rúgjon bele a pasiba, ahol lehet, még majdnem előtte is dugatja meg magát egy másik pasival. Az meg a tolószékben hallja a nyögéseket. Rájönnek, hogy egymás nélkül nem tudnak élni, hiszen az egyiket (a férfit) a vezeklés hajtja, a másikat a kiégettség és a bosszú. Itt kapcsolódnak be az események a hajóútban, hiszen az a férfi, akinek a tolókocsis mesél, egyre szerelmesebb lesz a tolókocsis feleségébe, hiába van neje. Pusztán szánalomból. Persze a nej meg féltékeny, mert női szeme van. Végül a tolókocsis lelövi a nejét és magát. Csapó.

Néha elolvasgatom az Index kezdőlapján kitett blogokat, és az egyik ilyen a Munkahelyi Terror. Imént azt olvastam, hogy elő akarták írni, hogy egy munkahelyen milyen legyen a viselet. Amikor még fiatalabb voltam, én sem voltam szívbajos, visszaszóltam a felettesnek, hogy ha már a hölgyeknek a cég ad egyenruhát, nekem viszont nem, mert kevés férfi dolgozik a cégnél, és a mosást sem fizetik, akkor miért járjak úgy, ahogy elvárják? Ahogyan régen az iskolában a köpeny kötelező volt, hogy mindenki egyen legyen, ne legyen megkülönböztetés, vagy épp a hely azt kívánja, megértem ezt a szigort, viszont amikor a munkahely ezt nem ellensúlyozza pl. ruhapénzzel, akkor milyen jogon vannak elvárásai?

Most csak a puszta tényen gondolkodtam: dolgozom valahol, ahol mondjuk kitalálják, hogy holnaptól mindenki öltöny és nyakkendő. De ehhez egy fillért nem tesznek hozzá, márpedig egy öltöny nem olcsó. Elvárás van, de viszont nyújtás nincs? Márpedig ez egy anyagi elvárás.

Nem kérte, és nem is akarok túl nagy reklámot csapni neki és az oldalának. Több okból is: mert a hölgy foglalkozása miatt sokakban máris egy reflex indul be. Hogy jó-e vagy rossz, azt mindenki döntse el, de inkább majd csak azután, ha megnézte a blogját.

Egy igazán kedves és aranyos lányról van szó, aki bár néha szókimondó, mégis legbelül aranyszívű nő. Ezt pár bejegyzéséből leszűrheti bárki, akinek van szeme a jóhoz. És ezt nemcsak szó szerint kell érteni!

Tehát aki egy kicsit is félre tudja tenni a szakmai múltat, és az embert képes meglátni, mindenképpen ajánlom a következő oldalt:

http://judynero.blog.hu

Akkor kezdjük!

Röviden arról, miért is indítottam el itt a bejegyzéseimet. Az Életíró oldalamra általában ritkán kerül fel bejegyzés, oda igazán magvas, mély, igazán elgondolkodtató írások kerülnek.

De az utóbbi időben előfordul, hogy csak elgondolkodom a mindennapok érdekességein és azon, hogy vagy én látom másképp a világot, vagy csak másképp akarom látni... Az Életíróhoz viszont mégis felületesebb, vagy rövidebb, netán hétköznapibb írások ezek, tehát a szó elszáll, itt viszont megmarad (remélem).

Ezért ha eszembe jut valami gyorsan, de mégis gondolatindító lenne, akkor azt ide fogom írni, a valóban mélyebb és erősebb gondolatok pedig az Életíróba mennek ezután is. A baloldali menü tetején találtok egy linket az Életíróhoz, de szerintem itt sem lesz olyan unalmas.

Kellemes kikapcsolódást és elmélkedést mindenkinek!